A Maderas-vulkán


A Masayán átélt lávaélmény után Isla Ometepe felé vesszük az irányt a Mirador csapattal, hogy megmásszunk egy kihunyt, de annál látványosabb vulkánt, a Maderast. Az ám, csakhogy nem számolunk az El Niño előszelével, ami esőt hoz a szigetre a száraz évszak kezdetén. 

Kisétálunk a granadai piacon megbúvó buszbeállóba, és irány Rivas. Ez az első alkalom, hogy csirkebuszon ülünk a túra során, de nincs kulturális sokk, lévén a csapatban szinte csak törzsutasok vannak, akik bejárták már velünk Tolnát-Baranyát. A minden sarkon feltülekedő árusok és koldusok egyáltalán nem idegesítőek, hozzátartoznak a nicaraguai utazáshoz, de az, hogy a busz nem hajlandó megállni a San Jorge-i elágazásnál, már az. Az ok egyszerű: Rivas buszpályaudvaráról indulva a taxisok sokkal többet tudnak lehúzni a gringókról, mintha a kikötőbe vezető út mentén engednék őket beszállni. Amint elhagyjuk az elágazást, vagy féltucat sofőr esik nekünk, hogy a hajóhoz szállítson minket. Végül sikerül megállapodni fejenként öt dollárban, ami nicaraguai mérlegen mérve elég súlyos összeg.

Nicaragua Isla OmetepeCsirkebusszal utazni élvezet

Szerencsére komppal utazunk, így nem olyan rázós az út, mint volt 2015-ben, mikor Erivel a szigetre érkeztünk. Mind a Concepción, mind a Maderas felhőben áll, ráadásul a következő két napra esőt mondanak, úgyhogy fel kell kössük a gatyát, ha vulkánt akarunk mászni.

Nicaragua Isla OmetepeFelhőben áll a Concepción-vulkán

A csapattal Santo Domingóban szállunk meg, mivel ez az egyetlen olyan pontja az Ometepe-szigetnek, ahol nyolc fő közel hasonló minőségű szobát tud kapni úgy, hogy a közelben van strand, étterem és vulkán is. Persze Santo Domingót sem kell nagynak elképzelni, mivel alig százan lakják, viszont van pár vendégház és étterem, bár ez utóbbiak valószínűleg csak a nicaraguaiak számára élvezhetők, lévén gallo pintón és halon kívül semmit nem tudnak elkészíteni. 

Estefelé elered az eső, és hajnalig el sem áll. Szép túrának nézünk elébe. Korán kelünk, hogy legyen elég időnk felérni az 1394 méter magas Maderasra, de hiába mondogatták tegnap este a recepción, hogy hattól reggelizhetünk, a személyzet csak fél hétkor érkezik a hotelbe. Nem is tudom, mit vártam.

Nicaragua Isla OmetepeFelhő alatt van a Maderas, holnap nem lesz könnyű napunk

Végül hét óra magasságában nekiveselkedünk egy helyi vezetővel, akit a sziget szabályai szerint kötelező felbérelnünk. Persze ki lehet cselezni a rendszert, de ha az ember csapatban megy, nehezen marad észrevétlen az ösvényen. 

Nicaragua Isla OmetepeEgészen egyedi művészeti alktoás

A Finca El Porvenirig nem sok érdekességgel találkozunk, kivétel ez alól a Tiki Bar uszadékfáiból összetákolt chopperje és egy gigantikus pókháló, amihez hasonlót még én sem láttam errefelé, pedig nem először járok az Ometepén.

Nicaragua Isla OmetepeArachnofóbiások biztosan lájkolnák ezt a képet

A fincán befizetem a belépőket, aztán irány a hegyoldal. Bár a szigeten rengeteg a turista, nem sokan vágnak neki a Maderasnak, amiről az ösvény állapota is árulkodik. Eléggé elhagyatott, néhol derékig ér a fű, máshol elvész a kávécserjék sűrűjében. Bár száraz évszak van, meglepően zöld minden, ami nem jellemző a szigetre.

Nicaragua Isla OmetepeKeressük az ösvényt

- Teljesen felborult az időjárás - magyaráz a huszonéves vezetőnk - Néhány éve senki nem tudja, mikor kéne vetni, és mikor aratni.

Kolumbiában pár hónapja iszonyú szárazság volt, Peru sivatagi területein pedig elég hosszú ideje ömlik az eső. Az El Niñót 2010 körülre várták, de csak most csapott le. Bár a 2000-es évek elején tanultam róla valamit az egyetemen, a tudomány máig nem érti, hogy pontosan mi okozza a jelenséget, ráadásul nem tudjuk előrejelezni, hogy mikor kezdődik és meddig tart. Bár Közép-Amerikában kevésbé fejti ki hatását, az évszakok itt is össze tudnak keveredni, mégha embertelen árvizektől és sárlavináktól nem is kell miatta tartani.

Nicaragua Isla OmetepeÖsszefutunk néhány csuklyásmajommal

A táv felénél az egyik kukoricaföld végében van egy kilátó, ami valójában csak egy pad. Ez a felhő szintje, e felett már csak kávét termesztenek, de azt sem sokáig, mert a Maderas túl sokat van felhőben ahhoz, hogy jó, minőségi kávét lehessen szüretelni

Nicaragua Isla OmetepeKilátás az Ometepe-szigetre

Ahogy egyre magasabbra kapaszkodunk, úgy válik egyértelművé, hogy nem fogjuk elérni a csúcsot. Az ösvény az éjszakai özönvíztől egyszerre csúszós és ragadós, ráadásul ismét elered az eső, úgyhogy délután fél 2 körül, kb. fél órányira a hegy tetejétől feladjuk. Nem jó így kezdeni egy vulkántúrákra kihegyezett utazást, de be kell lássuk, hogyha a többi tűzhányót abszolválni akarjuk, ezt a puklit most el kell engedjük.

Nicaragua Isla OmetepeSokáig küzdünk az elemekkel, de végül feladjuk

Naplementére érünk vissza a szállóhoz, ahol levakarjuk magunkról a sarat, majd a tegnapi ócska rizses halból kiindulva beülünk Santo Domingo egyetlen jó éttermébe, a Villa Paraisóba, ahol bár tíz dollár egy spagetti, inkább ez, mint az ehetetlen gallo pintójuk fele annyiért. Holnap visszatérünk a szárazföldre, aztán irány észak!

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!







Oszd meg másokkal is!