Bocas del Toro sokak kedvenc karibi települése, nem véletlenül. A városka remek éttermeknek és kluboknak az otthona, a környéke pedig maga az édenkert. Sajnos lajhárokat nem látunk, de a tengeri élővilág zseniális, Cayo Zapatilla pedig mindenki szívébe belopta magát.
Rengetegszer írtunk már Bocasról, ezért ezúttal képes blog formájában számolok be a januári Mirador-csapat szigeteken tett kirándulásáról.
Almirante kikötővárosából indulunk útnak. A városka az egyik legfontosabb banánkikötő az országban.
Bocas del Toro klasszikus karibi város, ahol több a kiskocsma, mint a jelzőtábla. Bár a pandémia itt is érezteti a hatását (kevesebb a turista), a klubok szerencsére hajnalig nyitva vannak, ezért az éjszaka sem unalmas.
Érkezésünk délutánján átcsónakázunk a szomszédos Isla Careneróra csobbanni egyet.
Másnap egész napos csónaktúrára indulunk, aminek első állomása a Laguna Porras, ahol eddig minden alkalommal láttunk delfineket. Sajnos ezúttal nem mutatják meg magukat.
Az Isla Bastimentos délkeleti csücskében snorkelezünk egyet. Az itteni zátonyok nem hasonlíthatóak Isla Coibához, de azért rejtenek pár csodát.
Halak tekintetében nem olyan színes a zátony, de korallokból elképesztő dolgokat látunk.
Ezek a csodák alig fél méter mélyen "teremnek".
Ilyen színvilág Isla Coibán sem fogadott minket.
Oké, vannak halak is, de az erős áramlatok miatt nehéz őket fényképezni.
A Bocas del Toro környéki vizek legszebb szigete egyértelműen Cayo Zapatilla.
Rajtunk kívül mindössze négy csónaknyi ember választotta ezt a programot délutánra, így nagyon magunkénak éreztük a szigetet.
Ez a partszakasz csak a csapatomé!
A törölközőn feküdve ezt látja az ember.
Búcsú Bocas del Torótól!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
