Fél nap Salar, éjszakai busz La Pazba, majd Lima érintésével utazás haza. Így zárul a 18 nap alatt 5 országot érintő dél-amerikai utazásunk. Ami miatt emlékezetes az utolsó szakasz, az nem más, mint a Potosít Uyuníval összekötő út, amit ezidáig nekem is csak éjszaka volt szerencsém teljesíteni. Pedig ha egyszer teheted, járd végig nappal, mert egészen elképesztő színek és formák fogadnak a háromórás buszos utazás során. Képes beszámoló következik Bolívia talán leglátványosabb útjáról.
Mindenki azt hiszi, hogy a kőből kiolvadó ezüst legendája a Cerro Ricóhoz és Potosíhoz köthető, pedig állítólag nem ott, hanem a képen látható Porco hegyén bukkant a lámapásztor először a nemesfémre. A képen látható két település Agua de Castilla (előtérben) és Porco (a hegy lábánál).
A Potosí-Uyuní utat pár éve adták át, de helyenként máris javításra szorul. Az éjszakai fagy és a nappali meleg nem kíméli az aszfaltot.
Az Estancia Churata környékén fantasztikus kőerdők fogadják az utazót.
Chaquilla faluja a környék legnagyobb lápvidékének a szélén fekszik. A mocsár a paraguayi-argentin határon folyó Rio Pilcomayónak a forrásvidéke.
Yura faluja felé fantasztikus antiklinálisokat látunk. A szürke ezüst-, ón- és cinktartalmú hegyeket vas színezte vörös sziklák váltják.
Mintha a Marson járnánk.
Az útról feltűnik az 5006 méter magas Jalsuri csúcsa.
Vikunyák legelésznek az út szélén.
Érdekes módon odafentről a Salar nem fehér, hanem rószaszín.
Uyuní városa háttérben a Salarral.
Naná, hogy ellátogattunk a föld legnagyobb sósivatagába.
Ezúttal is készültek vicces fotók.
Felmásztunk az Incahuasi-szigetre, ami az összes Salar de Uyuní túra fénypontja.
Utazásunk végállomása La Paz.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
