Negyedik alkalommal járok a Cajas Nemzeti Parkban, de ilyen gyönyörűnek még soha nem láttam. Bár ez Ecuador legcsapadékosabb vidéke, ezúttal megússzuk az esőt, így fantasztikus napot hagyunk magunk után. Élvezzétek a képeket!
A Cajas Nemzeti Parkot 1996-ban azzal a céllal alapították, hogy megóvják Ecuador legnagyobb paramo vidékét a krumplitermesztőktől.
Borongósan kezdődik a nap, de fél óra séta után felszakadozik a felhőzet, így a Cajast olyannak látom, amilyennek korábban soha.
Kisüt a nap és olyan meleg lesz, hogy pólóra vetkőzünk, pedig 4000 méter magasan vagyunk.
Ezeket a hegyeket ezidáig még nem láttam, mert korábbi túráim során mindig ködbe burkolództak.
A Laguna Toreadorát két és fél óra alatt sétáljuk körbe.
A kilátás a Laguna Pataquinoasra fantasztikus.
Jó eséllyel ez a túra lesz az egész utazásunk legemlékezetesebb kiruccanása.
Kevés fotogénebb dolog van a paramónál.
Útban a nemzeti park másik pontjához, a Mirador Tres Cruceshez.
Bármilyen szép is az idő, 4200 méter felett azért elkél a kabát.
Előttünk a Laguna Rircay és a Laguna Larga.
Cuenca vízellátásáért a Rio Tomebamba a felelős. Ezzel a vízeséssel indul útnak, hogy később a Rio Santiagóba, majd az Amazonasba torkoljon.
Az ezer méterrel lejjebb található Laguna Llaviucót fantasztikus köderdők ölelik körbe.
A környék egyik legszebb madara a tarkacsőrű hegyitukán. Egy egész rajba sikerült belefutnunk.
A Laguna Llaviuco a nemzeti park talán legszebb tava.
A túra végére megérkezik az eső. A Cajas Nemzeti Park Ecuador egyik legcsapadékosabb vidéke. Az lentebb fekvő részeken évi 4-5000 mm csapadékot mérnek.
Ezzel a képpel búcsúzom a Cajas Nemzeti Parktól. Egész biztos jövök még ide...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
