Colón lenne Latin-Amerika legótvarabb városa? (képes blog)


Colón városa nem csak Panama, az egész kontinens egyik szégyenfoltja. Amíg a fővárosban évente 20-25 új felhőkarcoló épül, addig a csatorna karibi kijáratánál fekvő Colónt évtizedek óta eszi a rohadás. Szerencsére a környékén van két világörökségi helyszín, San Lorenzo és Portobelo, így látunk valami szépet is.

Colónról és a világörökség részét képező erődökről írtunk már korábban, ezért ezúttal képes blog formájában számolok be a Panama-csatorna karibi oldalán tett kirándulásunkról.

San Lorenzo erődjét a pandémia alatt elkezdték felújítani, ezért a korábbi helyszínek töredéke látogatható csak. A csapattal szemben én nem bánom a renoválást, mivel korábban nagyon lepukkant volt az erőd. Az azért már fáj egy kicsit, hogy így is beszedik érte a belépőt, pedig a legtöbb helyen állványokat és betonkeverőket kell kerülgetni.

A San Lorenzót Colónnal összekötő úton kidőlt egy fa, így veszítünk egy órát. Még az a szerencse, hogy sofőrünknél van egy machete, így nem kell megvárjuk a tűzoltókat. Végül egy amerikai turistákat szállító busz tagjaival közösen sikerült megtisztítanunk az úttestet.

A park bejáratához érve belefutunk egy csapat ormányos medvébe.

Szerintem a coati a legjobb fej állat Közép-Amerikában.

A Puente Atlánticóról rálátni a Panama-csatorna új zsiliprendszerére, ahová ép befutott egy gigantikus teherhajó.

Colón határában található Panama legnagyobb börtöne. Nem szeretnék ide bekerülni.

Colón börtöne rosszul néz ki, de a város sem különb. Amíg Panamaváros évről évre fejlődik, addig Colónt a pusztulat jellemzi.

A mindenkori panamai kormány Colónt Panamavároshoz hasonló megapolisznak képzeli el, de az itt élő fekete közösség nem hajlandó feladni az 1980-as évekből visszamaradt életmódját. Ők nem akarnak plázákat, sem felhőkarcolókat, így a kormánynak nem maradt más választása, mint más módon nyomást gyakorolni a helyi lakosságra.

Ez a nyomásgyakorlás a közművek és az épületek elhanyagolásában ölt testet. Az itt élők azonban nem engednek a zsarolásnak, a végsőkig kitartanak. A romló életkörülmények között egyre többen élnek rablásból, csempészetből, drogkereskedelemből, ami egész Panamára rossz fényt vet.

Colón katedrálisa nem látogatható, de a környékét sem ajánlott gyalogosan felkeresni, ugyanis a környező utcákat fegyveres bandák tartják a fennhatóságuk alatt.

Az itt élők a körülmények ellenére szeretik a városukat. Adaptálódtak a viszonyokhoz, és utálják a kapitalista szemléletű panamai kormány minden lépését.

Panama nem olcsó ország, de Colón más világ. Itt minden vállalkozó, így a kifőzdék is a helyi közösségre rendezkedtek be. Ez a veseragu spagettivel mindössze másfél dollárba került.

Colónban kinézik az idegent, nem úgy Portobelóban. A világörökség részét képező erőd vonza a turistákat, bár a rájuk épített infrastruktúra meglehetősen gyér. A kép az egykori palotaépület tetejéről készült.

Portobelo legjobb állapotban megmaradt része a Santiago-erőd. Egykor itt pakolták fel a dél-amerikai aranyat és ezüstöt a Spanyolországba induló hajókra.

A 16. század közepétől a 18. század végéig a gyarmati kereskedelem közel 60%-a itt zajlott.

A vámház a madridi királyi kincstár után a spanyol korona második legfontosabb épülete volt. Szerencsére elkezdték renoválni, mert az utolsó alakalommal, mikor itt jártunk, nagyon lepukkant állapotban volt.

Visszafelé megállunk egyet csobbanni a Playa La Angostánál, ami a környéken élő panamaiak egyik kedvelt strandja. Kicsit zavaros a víz, kicsit szemetes a part, de az övék.

Igényes hugyozó fal a Playa La Angostán. Kipróbálásra került. Holnap irány Darién!

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!    







Oszd meg másokkal is!