Dél-Trinidad nehezen nevezhető a turisták kedvenc célállomásának, amit egyrészt értek, másrészt viszont nem. Az infrastruktúra hiánya miatt jogosan kerülik az utazók, azt viszont fel nem foghatom, hogy a trinidadi kormány miért nem karolja fel egy kicsit ezt a vidéket. A Columbus Bay egy tök jó strand lehetne, az Icacos-mocsár hihetetlenül látványos és a Banwari Trace is többre hivatott. Ha tehetitek, utazzatok erre is.
La Brea-t magunk mögött hagyva Point Fortin városa felé kanyarodunk. A kátránytó után a burkolat ismét simává válik, a haladás azonban így is lassú, mivel Trinidad ezen része elég sűrűn lakott. Évek óta épül egy autópálya, ami összeköti majd Point Fortint San Fernandóval, de a munkálatok egyelőre csak lassítják a haladást.
Point Fortin pont olyan, mint bármelyik trinidadi város: semmi látnivaló, csak dugó
Délben futunk be a városkába, ahová azért jöttünk, hogy felkeressük Dél-Trinidad állítólag legszebb strandját, a Clifton Hill Beachet. Sofőrünk, Reyad nem ismeri az utat, ezért sokáig csalinkázunk a külvárosi utcákon, mire végre sikerül kiérnünk a tengerpartra. A partszakasszal nem lenne semmi gond, ha az Atlantic LNG gáztársaság ne ide telepítette volna a gigantikus tározóit és kikötőjét. Bár a strand hívogató, még sincs kedve senkinek sem csobbanni, amit abszolút megértek. A Clifton Hill Beach egykor biztos jó lehetett, de ma nem több egy homokos fövenynél egy gigantikus gyártelep árnyékában.
A Clifton Hill Beach lehetne jó strand, de az ipar közbeszólt
Point Fortin után csökken a zsúfoltság. Megszűnnek a városok, a forgalom is csillapodik. A civilizációt természet váltja. Több mint száz kilométert kellett utazzunk, hogy elhagyjuk a főváros és San Fernando agglomerációját. Trinidad déli szeglete más arcát mutatja a szigetnek, mint amit eddig megszoktunk. Nyugodt, csendes környék ez, ahol a többség belassulva tengeti mindennapjait.
Cedros faluja tipikus példája az olajőrület előtti Trinidadnak. Raszták ücsörögnek a padokon, gyerekek bicikliznek az utcákon, a halászok vödörben hordják a halat a fogásért érkező hűtőkocsikhoz. A strand sokkal vállalhatóbb, mint volt a Clifton Hill Beach, de itt sem dobjuk le a textilt, mivel a háttérben csúnya viharfelhők gyülekeznek.
Cedrosnál végre nyugalom fogad minket
Újabb megállónkat innen nem messze, a Columbus Baynél tartjuk. Mind közül talán ez a leglátványosabb partszakasz, azonban itt is hanyagoljuk a fürdést. Ennek oka az a tőlünk nem messze partot érő néhány csónak, amikből furcsa zsákokat dobálnak fel egy teherautó platójára. Columbus Bay az egyik legközelebb fekvő öböl Venezuelához, és azt a San Antonio börtönben tett látogatásom óta tudom, hogy a két ország közötti átjáró az egyik legfontosabb drogútvonal a Karib-tengeren. Mielőtt nagyon szemet szúrnánk a vadul pakoló srácoknak, inkább továbbállunk.
A Columbus Bay a legjobb partszakasz lehetne, ha nem drogkereskedők használnák
A cél a sziget legdélebbi csücske, Icacos. Ehhez keresztül kell vágjunk az azonos névre keresztelt mocsárvidéken, ami egyértelműen a környék legszebb természeti látnivalója. A vízben tükröződő pálmafák, a mangrovéból itt-ott kikandikáló kókuszszilvabokrok fantasztikus látványt nyújtanak; ez a mocsárvidék sokkal látványosabb, mint volt a Caroni.
A Icacos-mocsár Dél-Trinidad leglátványosabb része
Icacos faluja igazi világvége hely. Nincs itt semmi, csak egy aprócska mecset és rengeteg halászcsónak. A helyiek furcsa szemmel néznek ránk, nem szokványos látvány errefelé a turista. Sofőrünk, aki amúgy nem túl szószátyár, nem is igazán érti, minek utaztunk idáig, pedig ha tudná, hogy ezután olyan helyekre irányítom el, amikről még maga az internet sem tud túl sokat.
Klasszikus icacosi ház
A Kis Némó őrzője
Az icacosi Ahmaddiyah-mecset
Visszatérünk Cedros falujába, ahonnan délnek kanyarodunk egy földúton. A cél egy bizonyos Galfa-sárvulkán, aminek csak a létezéséről tudok, hogy pontosan miként néz ki és látogatható-e egyáltalán, azt nem. Bár a határában van egy házikó, aminek falára még a belépő ára is fel van vésve, közel s távol nem látunk senkit. Végül egy mezőn vágunk át, hogy az iszapfortyogót meg tudjuk közelíteni, de annyira nem érdekes, hogy a helyszínt körülvevő szögesdróton átmásszunk.
A Galfa-sárvulkán nem túl látványos, de legalább itt is voltunk
A csapatból nem mindenki boldog, hogy Trinidad déli szeglete ennyire elszigetelt, de a többséget szerencsére lázban tartja, hogy egy amúgy is ritkán látogatott ország még ritkábban látogatott helyszíneit keressük fel. Ilyen például a Banwari Trace Régészeti Lelőhely, ami San Fernandótól keletre fekszik, Penal városának közelében. Az egykori temetkezési hely szerepel az UNESCO világörökségi listáján, hiszen a sír a Karib-térség legősibb leletét rejti. A Banwari ember i.e. 5400-ból származik, aminél régebbi maradványokat még nem találtak a szigeteken.
Az út Penalig elég hosszú. Jó másfél órán át tekergőzünk az esőerdő mélyén, ami érdekes módon fel van osztva parcellákra. Kezdetben nem értem a dolgot, aztán megpillantok egy olajkutat. Majd még egyet. Reyadtól megtudom, hogy errefelé a hétvégi telkek nem a kiskertekről szólnak, hanem az olajtermelésről. Aki teheti, befektet egy kisebb parcellába, amin olajkutat létesít, ezzel kiegészítve a keresetét.
Akinek Dél-Trinidadon nincsen saját olajkútja, az nem is létezik
Átkelünk Siparián és Penalon, majd a Google Maps által jelölt helyszínre kocsikázunk. Sajnos a régészeti lelőhely nem látogatható. A ház, aminek az udvarán a sírt találták, teljesen lakatlan. Remek! A Banwari Trace hiába a térség legfontosabb régészeti lelőhelye, a trinidadi kormány nem foglalkozik vele, nem épít rá turizmust. Kicsit csalódottan fordulunk ismét északnak, Chaguanasnak, hogy a naplementét már a Siewdass Sadhu Shiva Mandir tengeri templomnál csodálhassuk meg. Addig azonban tartunk egy pihenőt Trinidad talán legszebb hindu kegyhelyénél, a Dattatreya templomnál, aminek nem csak épülete impozáns, de itt található a nyugati félteke legnagyobb Hanuman szobra is.
A Dattatreya-templom Trinidad legszebb hindu kegyhelye, és itt található a nyugati félteke legnagyobb Hanuman szobra is
A templom sajnos zárva tart, így csak kívülről tudjuk szemrevételezni, az innen nem messze fekvő Siewdass Sadhu Shiva Mandir viszont nyitva van. Itt azonban nem maga a templom az érdekes, hanem a mindig fantasztikus naplemente.
A Siewdass Sadhu Shiva Mandirhoz az emberek elsősorban naplementét jönnek nézni
Bár a Banwari Trace csalódást okozott, az egész dél-trinidadi kirándulásunk jól sikerült. Olyan helyekre jutottunk el, ahová még a trinidadiaknak is csak igen kis százaléka. Most azonban irány észak és a Paria-öböl!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
