Guaduas és környéke


Kolumbiában utazgatva az ember sokszor nem érti, miért lesz az egyik helyszín turisták által látogatott, a másik ugyanúgy izgalmas vidék pedig egyáltalán nem. Guaduas ez utóbbiak közé tartozik, pedig bőven tudja azt, mint Villa de Leyva vagy Barichara. Sőt! Ismét egy zseniális hely, amit kereken nulla darab turista látogat.

Bármennyire is rabul ejtett minket San Juan de Rio Seco, mennünk kell tovább, mivel néhány nap múlva indul a repülőnk Bogotából, és addig még szeretnénk felfedezni Guaduas környékét is. Cambao és a Rio Magdalena völgyét már buktuk, így egy hegyi úton jutunk el Cundinamarca legszebb városába.

Egy Bogotába tartó busszal elvánszorgunk az El Ceibal veredáig, ahonnan indul egy földút Chaguani apró falujába. Nem kell sokáig rostokolnunk az elágazásnál, alig negyed óra elteltével befut egy öreg csirkebusz, olyasmi féle, mint amilyenekkel Nicaraguában és Hondurasban utaztunk.

Chaguani is szép helyen fekszik

Chaguani egy nagyon aprócska település, de színesre festett házai miatt érdemes egyet sétálni a szűk utcákon. Állítólag innen nem messze van a Montefrío-völgy, aminek oldalában a Cocora-völgyhöz hasonlóan viaszpálmák sorakoznak, csak ezek nem nőttek olyan magasra. Legközelebb útba ejtjük Montefríót, de ezúttal csak arra van időnk, hogy lófráljunk egyet a faluban, mivel pontban 10-kor indul az utolsó kisbusz Guaduasba, utána majd csak holnap hajnalban.

Szép színesre festették a házakat Chaguaniban

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez az út is meseszép. A kisbuszban mindenki arra kíváncsi, mit keresünk ezen a világ vége helyen, milyen Európa, és milyennek találjuk Kolumbiát. Az egyik fickó a buszon korábban matrózként dolgozott, bejárta a fél világot, és megnyugtatja honfitársait, hogy az ő országuk a legszebb és legnyugodtabb a világon, Európa pedig egy szörnyű hely, ahol mindenki folyton csak dolgozik, soha senkinek nincs semmire ideje.

- Jártam Lengyelországtól Ciprusig Európában mindenhol. Magyarországon nem, mert nincs tengeretek, de amelyik országnak van, ott mindegyikben voltam. Hát, főnök! Nem bírnék ott élni. 
- Miért?
- Északon állandóan hideg van, délen meg nem fizetik meg az embert. Nyugat-Európa pedig elviselhetetlen. Mindenki nagyképű, a magunk fajta kolumbiait lenézik. Ráadásul folyton rohannak az emberek, mintha senkinek nem lenne egyetlen szabad perce sem. Az egyedüli dolog, ami tetszett Európában, az a kaja volt. Azt nagyon bírtam. De azt sem mindenhol. A spanyol és a lengyel konyha nagyon bejött.
- Mikor költöztél haza?
- Pár évvel ezelőtt. Elég volt a tengerész életből.

Közben elered az eső, így megállunk, hogy a csomagtartóra ponyvát húzzunk. Ez sem menti meg a zsákjainkat attól, hogy elázzanak, így nem vagyunk boldogok, mikor Guaduasban a kezünkbe kerülnek a nedves holmik.

Hiába ponyvázod le, úgyis elázik minden

Guaduast nem véletlenül tartják Cundinamarca legszebb városának, mivel azon kevés környékbeli települések egyike, ami megőrizte koloniális jellegét. Egymás után háromszor, 1574-ben, 1610-ben és 1644-ben alapítottak a spanyolok villát a helyén, városi rangot csak harmadik nekifutásra kapott.

Guaduas 1644-től kezdve város

Fontos mezőgazdasági központ volt, lévén ez a völgy volt a fővároshoz legközelebb eső trópusi terület, ahol megtermett a banán, a mangó és a cukornád. És ha már a nádnál tartunk... Guaduas nevét egy bambusszal rokon guadua nádról kapta, amiből sokat láttunk már Nocaima körül is, és amit az itt élő panche indiánok házépítésre használtak.

Guaduas Cundinamarca legszebb városa

Guaduas tényleg meseszép település, az ember nem igazán érti, hogy nem fedezték fel eddig maguknak a turisták. Mindenki Villa de Leyváról és Baricharáról beszél, mint Kolumbia legszebb koloniális falvairól, pedig Guaduas is simán felér hozzájuk. Persze ha sem Tenzáról, sem Monguíról, sem Playa de Belénről nem hallottak még a Kolumbiában utazgató hátizsákos turisták, akkor miért hallottak volna pont Guaduasról?

Guaduas az egyik legszebb kisváros Kolumbiában, mégsem ismerik a turisták

Mondjuk azért, mert szemben az előzőekkel Guaduasnak igen fontos szerep jutott a történelemben. Itt született ugyanis Policarpa Salavarrieta, más néven La Pola, aki bár spanyol kereskedő családból származott, a függetlenségi háborúban a felkelők oldalára állt. A lány már 14 évesen kémkedett a liberálisoknak, és ezen szakmáját egészen 20 éves koráig folytatta. Ekkor elkapták, majd Bogotában nyilvánosan kivégezték. Neve sokáig feledésbe merült, de a történészek később igen nagy hatású lázadónak titulálták, így ma Simón Bolívar mögött a második legnagyobb nemzeti hősnek tartják. Nem utolsó sorban az ő arcképe látható a 10 000-es bankón, valamint sört is neveztek el róla. Ez utóbbit bár ne tették volna, mert a Pola nevű sör emberiség elleni bűntett.

Mivel nincsenek turisták, így nincsenek elit éttermek sem, csak utcai evők

Policarpa szülőháza ma múzeum, de amilyen szerencsénk van, felújítás miatt pont zárva tart. Ettől függetlenül Guaduas nagy élmény, jó Tenza után ismét egy ilyen szép, koloniális kisvárosban héderelni.

Szobát a főtéren sikerül kivennünk egy ódon, több száz éves épületben kialakított hotelben. Ha Villa de Leyvában szeretne az ember ilyen helyen megszállni, simán lehúznak róla 50-60 dollárt, itt megússzuk 17-ből. Biztos van olcsóbb is a városban, de ha ennyiért lehet a főtéren aludni, akkor nem bánom.

     17 dollárért megéri ilyen hotelben megszállni

Guaduasnak egyetlen hibája van, mégpedig az, hogy keresztülmegy rajta a Medellínbe tartó autóút. Elég nagy a forgalom, rengeteg busz forgolódik a főúthoz közeli utcákban, így ötletünk sincs, miként lehetne fogni valamit az innen 40 kilométerre fekvő Caparrapíba, amiről azt mondják, csodás helyen fekszik. Végül kisétálunk az északi városrészbe, amin biztosan áthaladnak a Caparrapíba tartó buszok. Nem kell sokat az út szélén ücsörögnünk, gyorsan fogunk egy elég jó állapotban lévő kisbuszt.

      Ki mondja meg, ez milyen autó?

A falunak szebb jelent ígért a múlt annál, mint ami most van neki, mivel jóval Guaduas megalapítása előtt, már 1560-ban villát hoztak itt létre a spanyolok. Azonban néhány évvel később a mai La Palmát erre alkalmasabbnak találták, így Caparrapí megmaradt indián lakta településnek. Sokáig a colima indiánok lakták, de az évszázadok során elnyomták őket a meszticek, így mára őslakosból egyetlen egy sem maradt.

Caparrapí nem szép falu

Bár Caparrapí tényleg szép helyen fekszik, a brutális erdőirtás miatt nehezen élvezhető a táj. Errefelé mindenki kukoricát termeszt, ami rendesen kimeríti a talajt, s mivel kevés fa maradt a hegyek oldalában, elég gyakoriak a hegyomlások. Egy szó mint száz, Caparrapí a rosszabb eresztésből való.

Caparrapí környékén minden erdőt leirtottak

La Palma ebből az irányból sajnos nem elérhető, így visszatérünk Guaduasba, de előtte még útba ejtjük a város természeti csodáját, a Versalles-vízesést. A busz az autópálya szélén tesz le minket, ahonnan egy földút vezet a zuhataghoz. 

Szerencsére nem kell belépőt fizetnünk

Egész szép villák között haladunk úgy húsz percen keresztül, amikor végre meghalljuk a vízesés hangját. Ezzel párhuzamosan orrfacsaró bűz üti meg az orrunkat, így kínszenvedés magunkat leküzdeni a folyópartra, ahonnan végre felsejlik a Versalles-vízesés. Sajnos egész Guaduas szennyvize belefolyik abba a folyóba, aminek húsz méteres lépcsőjén kialakult a zuhatag. Lövünk pár fotót, aztán elmenekülünk a szag elől.

  Bűz uralkodik a Salto de Versalles körül

Bár Dél-Amerikában minden busz megáll mindenhol, a Guaduast Medellínnel összekötő autópálya úgy néz ki más tészta. Hiába integetünk, senki nem áll meg nekünk, még személyautók sem. Nincs mit tenni, mint sétálni, bár a város ide még vagy tíz kilométer.

    Ha már Erinek sem állnak meg a kamionsofőrök, akkor baj van

Már vagy egy órája kutyagolunk az autópálya szélén, mikor előttünk pár száz méterre lelassít egy tréler, ami egy lerobbant dzsipet szállít. Nem miattunk lassított, csak a sofőr ellenőrizni akarta a pántokat, mi azonban addig-addig győzködjük, míg megengedi, hogy felszálljunk a lerobbant dzsip platójára. Bár ne tettük volna!

 Mire fuvart kaptunk, már a gémek is elmentek aludni

Guaduas határában a rendőrök kiszúrják, hogy a platón ücsörgünk, így megállítják a trélert, minket pedig magukhoz szólítanak. Mikor megtudják, hogy turisták vagyunk, csak annyit mondanak, hogy illegális autópályán platón utazni, és hogy húzzunk innen, a többit majd leboxolják a sofőrrel. Próbáljuk győzködni a rendőrt, hogy ne büntesse meg a szegény ördögöt azért, mert felvett minket, még azt is bedobjuk, hogy Eri rosszul lett és vészhelyzet volt, de a zsaru hajthatatlan. Csak remélni tudjuk, hogy barátunkat nem rántotta le nagyon a szerv.

Holnap még beiktatjuk Villetát, aztán irány Bogotá!

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra







Oszd meg másokkal is!