Szerintem San Marinót sem lehet két nap alatt megnézni, nemhogy Paraguayt. Márpediglen ennyi időnk volt a csapatunkkal az országra, aminek egy nagy és értelmetlen rohanás lett a vége. Láttunk pár jezsuita romot, ettünk chipát és megtudtuk, hol született a híres paraguayi kapus, Chilavert. Ennél Paraguay persze sokkal többet tud, csak ugye a cég, aki az utat szervezte, ezt nem tudja.
Ha kedd van, akkor ez Belgium. Gondolom, mindenki ismeri az 1969-es amerikai vígjátékot, ami egy amerikai turistacsoport 18 napos európai körutazását mutatja be. Mi a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetem szervezésében kb. ugyanilyen körúton veszünk részt, csak Dél-Amerikában. Rióval kezdtünk, majd az Iguazú-vízesés után az Esteros del Iberát fedeztük fel, most pedig van két napunk Paraguayra, mielőtt átugranánk Bolíviába ugyancsak pár napra. Érdekes, hogy majdnem ötven éve állít görbe tükröt a csoportos utazók elé a film, ennek ellenére mai napig többségében így utaznak a turisták. Ne kérdezzétek, hogy ebben mi a jó, még vezetőként se nagyon tudok mosolyogni rajta.
Az eddigi egy hétből kereken három napot töltöttünk csak utazással. A paraguayi kiruccanásunk sem tűnik túl átgondoltnak, hiszen egyetlen nap alatt akarunk megérkezni Posadasból Asunciónba úgy, hogy menet közben érintenünk kell Trinidad, Jesús és San Cosmé y Damián jezsuita romjait. Tulajdonképpen kivitelezhetetlen, de a program adott.
Posadas és Encarnación között végre megépült a vasút, így nem kell kiállni azt a sort busszal, ami a két várost összekötő hídon tulajdonképpen évek óta állandó. Csak egyetlen gond van a vonattal, hogy az állomás mind Posadasban, mind pedig Encarnaciónban jó messze van a központtól. Taxikkal meg tudnánk oldani a kijutást, de a csomag része a transzfer is, ami ezúttal nem előny, hanem hátrány. A belvárosi hotelünkhöz alig bír beállni az értünk küldött busz, ráadásul a szűk utcákban forgolódnia is nehéz. Addig bénázunk, hogy a tervezett vonattal végül csak a csapat tud elutazni, nekem az útlevelekkel marad a fél órával később induló járat. Amúgy bőven belefér az időbe, mert a paraguayi oldalon még így is várnunk kell vagy húsz percet a másik értünk küldött buszra. Bőven 9 óra felé jár, mire útnak indulunk.
Üdvözlet Trinidad romjaitól
A paraguayi missziókról írtunk már korábban, ezért a történelmi hátterükkel nem sokat foglalkoznék. Ami szembetűnő, hogy az argentin missziókhoz hasonlóan errefelé is minden elképesztően szürke, hiszen itt is végigsöpört egy évtizedek óta nem tapasztalt hideg hullám. A fák többsége ledobta a leveleit, a rózsák kifagytak, a pálmák sem tudják magukat összeszedni. Állítólag két hete Trinidad romjainál -6°C-ot mértek, ezzel megdőlt Kelet-Paraguay abszolút hidegrekordja. Hiába van 11 óra és tűző nap, nincs 15 fok, úgyhogy a trópusi melegre vágyó csapatom mindent magára húz, amit magával hozott Dél-Amerikába.
San Cosmé y Damián máig működő missziója és a régi templom újjáépített kapuja
San Cosmé y Damián faluját is útba ejtjük. Bár az itteni misszió régen megsemmisült (csupán egy kaput restauráltak a régészek), mégis csak a paraguayi jezsuita kör részét képezi. A régi templom helyén újat építettek, valamint rendeltek hozzá egy iskolát, aminek a falait a régi misszió köveiből rakták össze. A mellénk rendelt csoportvezető mellé még kapunk egy egyetemista lányt plusz vezetőként (remek, már hárman vagyunk), aki meglepő részletességgel mutatja be az iskolát és azt a néhány szobrot, amit a régészek a misszió környékén találtak szétszórva. A lány nagyon aranyos, de mikor már másfél órája mesél a tűzben megolvadt ablakrácsokról és szúrágta pallókról, leállítom, mert egy véget nem érő archeológiai útvesztőbe kezdünk belekeveredni.
Mihály arkangyal legyőzi a gonoszt, aminek jaguárfarka van; ilyen trükkökkel próbálták a misszionáriusok közelebb hozni a guaraníkat a kereszténységhez
Szeretnénk elcsónakázni a Yacyretá-víztározó közepén álló szigetekre, de a hideghez erős szél is párosul, ezért a kikötőből nem engednek ki egyetlen csónakot sem. Bár megspóroljuk azt az egy órát, amit a vonatnál elveszítettünk, de így is teljességgel reménytelen, hogy még ma megérkezzünk Paraguay fővárosába, Asunciónba.
Még mi ebédelünk Bogado faluban, addig a helyi erők meccset néznek
A kései ebédet egy útszéli chipázóban költjük el. Legalább a csapat belekóstolhat az amúgy értelmezhetetlen paraguayi gasztronómiába. Hajnali fél kettőkor érkezünk Asunciónba. A csapat teljesen elnyűtt, az Esteros del Iberá kivételével mindenhová éjfél után érkeztünk, azt csodálom, hogy a fáradtságtól még senki nem esett neki a másiknak. No nem baj, holnap az egész napot Asunciónban tölthetjük, abban a városban, ahol a világon semmi látnivaló nincsen. A hotelünk tetején ugyan van egy medence, de a koratavaszias időjárás miatt senkinek nincs kedve úszkálni benne, így nem megerőltető, de aktív programot kéne kitalálni.
Helyi vezetőnktől megtudjuk, hogy ez a szépséges installáció a nép győzelmét jelenti a diktatúra felett
A kötelező városnézéssel két óra alatt végzünk. Mivel Asunciónt is már bemutattuk részletesen, ezért csak annyit a városról, hogy mostanra sikerült a nyomornegyed illegális favelláit kiszorítani a Kormányzati Palota környékéről és a Plaza de Armasról. Ennek hála végre felszabadult a Katedrális, amibe nekem is első alkalommal sikerül bejutnom. A Hősök Nemzeti Panteonja azonban zárva tart; úgy néz ki, hiába van a városnak mindössze három látnivalója, egyet mindig muszáj kihagyni.
Harmadik nekifutásra végre bejutottam az asuncióni katedrálisba
Délelőtt 11-re végzünk is a várossal, úgyhogy lebeszélem a mellénk rendelt, amúgy egészen szimpatikus paraguayi vezetőnkkel, hogy vigyenek már el minket egy kis pluszért Caacupéba és San Bernardinóba, ne kelljen a hotelben fetrengenünk egész délután. Így is történik.
A CONMEBOL székháza
Első megállónkat a Dél-amerikai Labdarúgó Szövetség, vagyis a CONMEBOL székházánál tartjuk. Őszinte leszek, nekem eszembe sem jutott, hogy itt, Asunciónban lehet a székház, valami miatt mindig is azt hittem, hogy Argentínában vagy Brazíliában van a dél-amerikai foci fellegvára. Még egy kétnapos paraguayi rohanás is tartogathat meglepetéseket...
Nagy a forgalom, így elég lassan érkezünk meg Luquéba, Paraguay harmadik legnépesebb városába. Luque egészen a 19. század közepéig egy asuncióni agglomerációhoz tartozó kertváros volt apró, koloniális jellegű központtal. 1868-ban azonban egy évig Paraguay fővárosa vált belőle, ugyanis a Hármas Szövetség elleni háború során az ország vezetésének menekülnie kellett Asunciónból, és hát itt lelt menedéket.
A Calle Mariscal López Paraguay talán legszebb utcája
A Paraguay szempontjából katasztrofális háború 1870-ben ért véget. Ekkor költözött vissza a parlament Asunciónba és próbált kormányozni egy olyan országot, aminek népessége a felére csökkent. A férfi lakosság 90 %-a lett oda a hatéves konfliktusban. Ma Luque nem túl látványos, kivéve a Calle Mariscal Lópezt, amit kétszázéves, gyarmati házak szegélyeznek. Egyébként a városnak van egy híres szülöttje, mégpedig a legendás paraguayi kapus, José Luís Chilavert személyében.
Ezért az egy utcáért tényleg érdemes tenni egy kitérőt Luque felé
San Bernardinót, amit német és osztrák telepesek alapítottak, a hátsó úton érjük el. Elviszem a csapatot Paraguay legöregebb hotelébe, ahol anno nem csak dél-amerikai politikusok, de amerikai és európai színésznők, művészek is szívesen töltötték a vakációjukat.
San Bernardinóban csak az elitnek van háza
Teszünk egy kirádulást az Ypacaraí-tavon egy meglehetősen fapados ladikkal, majd elugrunk ebédelni egy Los Alpes nevezetű étterembe. Az étel egyáltalán nem rossz, viszont iszonyatosan drága. San Bernardino nem a magyar pénztárcához igazítja az árait.
Villák sorakoznak a tó partján
Érintjük még Caacupét, Paraguay legszentebb bazilikáját, majd a kirándulást egy esti sétával zárjuk Asunción utcáin. Veszünk egy üveg 8 éves Aristocratát, majd a csapat néhány tagjával belevetjük magunkat az éjszakába. 2014-ben, mikor utoljára itt jártam, még nem volt éjszakai élete Asunciónnak, mostanra azonban nyílt néhány egészen kellemes bár. Nem maradunk sokáig, mert kora hajnalban ismét repülünk. Holnap szerda van, s ha szerda, akkor Bolívia.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
