A perui Andokban teljesen mindegy, hogy merre utazol, két dolog biztos: fantasztikus lesz a táj és belefutsz egy romvárosba, amiről még a legelvetemültebb régészek sem hallottak. A 28A jelölésű főúton kelek át a Nyugati Kordillerákon, ami hihetetlenül látványos. A nap fénypontja azonban Inkawasi, a huaytarái inka szakrális fürdője, ami ha Cuzco környékén állna, turisták ezrei látogatnák. De nem ott áll, így egyedül járom körbe a romokat.
Hazautaztak a Mirador-csapat tagjai, csak Igor maradt, mivel neki két nappal későbbre szól a repjegye. Hogy ne legyen egyedül, megbeszéljük, hogy az utolsó itt töltött napján ellátogatunk Huanta városkájába, aminek közelében állítólag van egy szép vízesés.
Könnyen fogunk iránytaxit, így az ebédet már az Ayacuchotól 50 kilométerre fekvő kisvárosban költjük el. Utolsó nap okán cevichéznénk egyet, de Huantában érdekes mód nincs cevichéző, így kénytelenek vagyunk beérni egy adag sült pisztránggal.
Huanta egyetlen látványossága a 18. században épült Szent Péter-templom
A település eléggé csendes, alig van mozgás az utcákon. Tuktukot fogni is időbe tellik, így kicsit megkésve érkezünk meg az Occochaca-vízesés bejáratához. A helyi lakosok pénzt szednek a látványosságért, de a két solos belépő vállalható tétel.
Az Occochaca-vízesést nem sokan ismerik, nem véletlenül
A park nem nagy és nem is túl látványos. A zuhatag egynek jó, de azért nem fog bekerülni a következő Mirador-programba.
Az Occochaca-vízeséstől nem lettünk kevesebbek, de azért a következő Mirador-programba nem fog bekerülni
Az ösvény egy apró múzeumhoz vezet, ahol újra pénzt szednek tőlünk. Valószínűleg mi vagyunk az egyetlenek, akik fizetnek érte, de ezt a solt sem esik nehezünkre otthagyni. Az apró gyűjtemény az itt élő földművesek találataiból jött össze. Van néhány cserépedény, koponya és posztó kiállítva, de semmi olyan, amit egy átlagos perui falumúzeumban ne látnánk.
Elég kezdetleges a múzeum
Fél óra elteltével már kint is vagyunk a parkból. Úgy döntünk, nem tuktukkal, hanem gyalog térünk vissza Huantába, érintve a város fölé magasodó Krisztus-szobrot.
Huancayocc faluja pont olyan, mint bármelyik andoki falu Peruban
Huancayocc falujából próbálunk ösvényt találni, ami nem megy könnyen. Tanyáról tanyára baktatunk, néhol derékig gázolunk a dzsindzsában. A terep nem annyira zavaró, lévén az Otishiben és az Espiritu Pampa túra alatt már megszoktuk, hogy minden szúr és csíp. A probléma inkább az, hogy fogalmunk nincs, merre kéne menjünk, és nincs is nagyon kit megkérdezni, mert csak birkákat és kóbor kutyákat látunk mindenfelé.
A kilátás Huantára az ösvényről
Jó egyórás gyaloglás után végre kiérünk arra az útra, ami felvisz a kilátóhoz. Rajtunk kívül csak néhány gyerek van a szobornál, ők is szertefutnak, mikor megpillantanak minket. Erre se sok turistát láttak manapság.
Egyórás kóválygás után bukkanunk rá a kilátóra
Az utolsó este csendesen telik. Beülünk Igorral egy ayacuchói kiskocsmába, ahol megisszuk az utolsó üveg rumunkat, de korán nyugovóra térünk.
Másnap este Igor is hazarepül, én pedig megindulok az óceánpart felé, hátha látok a hátralévő pár napban még néhány csodát. A 28A jelzésű utat választom, már csak azért is, mert menet közben van két inka rom, amit szeretnék meglátogatni. Az egyik Inkawasi, a másik pedig Huaytará, amiből a spanyolok állítólag katolikus templomot építettek.
Nehezen gyűlik össze a szükséges létszám az induláshoz. Majd másfél órán át ücsörgök az út menti priccsen, mire szól a sofőr, hogy mehetünk. Egy elég csendes figura ücsörög mellettem. Próbálok vele kommunikálni, de nem túl szószátyár, így nem marad más, mint bámulni a tájat. Azt a tájat, ami egészen káprázatos az első kilométertől az utolsóig.
A Huaraca-kőerdőt majd következő alkalommal keresem fel
Amint átbukunk a hágón, feltűnik a Rio Cachi völgye. A nagyesésű folyó mély kanyont vésett a mállékony mészkőbe, amit a szél is szépen kipreparált. Itt húzódik a Huaraca-kőerdő, amit idő hiányában kihagyok, de az a busz ablakából is tisztán látszik, hogy érdemes lesz miatta visszatérnem Ayacuchóba.
Ahogy emelkedik a térszín, úgy válik egyre kietlenebbé a táj. Mindez nem azt jelenti, hogy csúnyul, sőt, épp ellenkezőleg, a kopár sziklák hihetetlen színekben pompáznak.
A 28A jelölésű út fantasztikus tájon át vezet
A 28A út érinti az Egerszalókra hasonlító Niñobamba termálfürdőt. Fürödni nincs idő, robogunk tovább.
Niñobambát ezúttal kihagyom
Lassan felkapaszkodunk 4000 méter fölé, ahol még drámaibb a táj. A lápos punanövényzetet színes sziklák és havas csúcsok ölelik közre, néhol lámacsordák tűnnek fel.
A Rumichaca híd a 28A főút egyik legfontosabb csomópontja
A Rumichaca hídnál tartunk egy rövid pihenőt, majd elérkezünk utazásunk legmagasabb pontjához, Pilpichaca faluhoz. 4500 méteren vagyunk, innen indul az út lefelé az óceán partjára.
Pilpichaca közel 4500 méter magasan fekszik
Változik a táj. A punanövényzetet száraz paramo, lejjebb legelők váltják. Inkawasi romvárosának bejáratánál, 3800 méter magasan szállok ki a buszból. Nincs itt semmi, csak egy apró víztározó és egy kamionosokra szakosodott kifőzde. Betérek az evőbe, ahol mindenkinek megáll a kezében a kanál, mikor megpillant; nem hétköznapi látvány a magamfajta hátizsákos Peru ezen részén.
Inkawasi a víztározó túloldalán, a hegy mögött található
A kifőzde tulajdonosa engedélyezi, hogy letegyem a nagy zsákomat az egyik asztal mögé, így nem kell azt végigcipeljem a hátamon a romokhoz. Merthogy Inkawasi nem az út szélén, hanem a hegyek mögött, innen nagyjából két kilométerre található. Rátalálni nem nehéz, mert jelezve van minden elágazásnál a helyes útirány, viszont a magassággal meg kell küzdjek. Az elmúlt két és fél hetet a Quinuában töltött fél órától eltekintve alacsony térszínen töltöttem, kicsit kijöttem a magashegyi rutinból. Mire felérek Inkawasi kilátópontjához, eléggé zihálok, de innen szerencsére már lefelé visz az út.
A sziklák mögött feltűnik Inkawasi romvárosa
A romváros nem nagy, de elég látványos. A Rio Huaytará partján fekvő épületegyüttes az azonos nevű völgy inkájának szakrális fürdője és pihenője lehetett. Erre utal az a pakarina, vagyis inka trón, amit közvetlen a folyómederben alakítottak ki. Geológusok feltételezik, hogy egykoron itt hőforrás lehetett, ez azonban mára kimerült vagy elzáródott.
A romváros nem nagy, viszont a bejárata vonza a tekintetet
A palotaépület nem nagy, a kapuja azonban elég látványos. Óhatatlanul Maukallacta bejárata jut róla eszembe.
Inkawasi régen valószínűleg hőforrás lehetett
Rajtam kívül egy lélek nincs a romoknál, aminek amúgy parkőrsége sincs. Szeretem az ilyesfajta romvárosokat.
Az inka pakarinája azt feltételezi, hogy Inkawasi szakrális fürdő lehetett
Miután kifotóztam magam, visszatérek az evőbe, ami menet közben bezárt. Dörömbölök az ajtón, amit csakhamar kinyitnak. Teljesen kiment a fejükből, hogy letettem náluk a hátizsákomat. Azt mondják, mázli, hogy itt találtam őket, mert épp indultak fel a chacrájukra. Ha tíz perccel később érkezem, nem találok a háznál senkit.
Stoppolni kezdek, de Peruban a sofőrök nem szeretnek megállni a turistáknak. Másfél óra után végül egy iránytaxiban kapok helyet, ami Huaytarába megy.
Huaytará mindössze 25 kilométerre fekszik Inkawasitól, de ezer méterrel lejjebb. Nagyon kellemes a klímája, pedig a környék erősen sivatagos. Az esős évszak végén vagyunk, így még van víz a folyóban, úgyhogy a völgy zöld, de a fölénk magasodó hegyek kopárak. Csak néhol tűnik fel egy-két kaktuszliget.
Huaytará katolikus temploma az inka palotára épült rá
Huaytará meglehetősen csendes. Alig egy-két ember bóklászik az utcákon, a templom előtti téren három kissrác focizik. Tőlük tudom meg, hogy az inka templom a katolikus alatt van, s lévén az zárva tart, a romok sem látogathatók. Mutatnak egy helyet, ahol benézhetek az elhagyatott templomkertbe, így legalább lehet elképzelésem arról, miként is festett az egykori inka palota.
A katolikus templom vályogfalát az inka palota falaira építették rá
Ezután felkapaszkodom a városka kilátójába, ahonnan belátni a völgyet. Huaytará az utolsó zöld oázis az óceánpart előtt, innentől a kaktuszerdőket kő- és homoksivatagok fogják váltani. Bedobok a főtéren egy adag sültkrumplit, majd fogok egy újabb iránytaxit, amivel irány Humay és Tambo Colorado romvárosa...
Huaytará az utolsó zöld folt az óceánpart előtt
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
