A turisták többsége ugyanazt az útvonalat járja be Cuzco környékén, közben elkerüli az olyan csodákat, mint Maukallacta. Az egyik legszentebb inka várost egy év alatt sem látogatja annyi turista, mint ahányan megfordulnak a Szent Völgy romvárosainál egyetlen nap alatt, pedig Maukallacta nem csak szakrálisan kiemelkedő, de szép is. Ismét elmondhatom, hogy Peru igazi látványosságai a híres helyszínek hátsó kertjében vannak.
Hosszú, kacifántos utazáson vagyok túl. Végigjártam VRAE indián falvait, hogy felkészítsem őket a Mirador-csapat látogatására, bejártam a Kiteni és Pichari közötti útvonalat, hogy biztonságban át tudjunk majd kelni a Vilcabamba-hegység köderdős vonulatain, valamint leszerveztem az öszvéreket az Espiritu Pampa gyalogtúránkhoz, így nem kell napokon át magunkkal cipelni a hátizsákjainkat az esőerdő mélyén. Az elmúlt egy hét elég masszív volt, ezért pihentető kirándulással készülök a csapat holnap esti érkezésére. Egy olyan Cuzco környéki romvárost akarok meglátogatni, amiről nem írnak az útikönyvek, a helyi irodák sem hirdetik és a neten sem lehet róla túl sok mindent találni. Ezt a romvárost úgy hívják, hogy Maukallacta, ami kecsuául annyit tesz: öreg település.
Több ilyen nevű régészeti feltárás van Peruban, mind közül talán a legnagyobb az Espinar melletti, amiről Erivel 2013-ban tett látogatásunk előtt ugyancsak nem tudtunk semmit. Aztán megpillantva a romokat leesett az állunk. Én akkor döntöttem el, hogy idővel szépen-lassan végigjárom Peru összes archeológiai helyszínét, mert a mainstream turizmus - élén a Machu Picchuval - elrejti az utazók elől Peru valódi látnivalóit.
Az ember hiába bújja az internetet, túl sok használható infóval nem találkozik, amikor rákeres Maukallactára. A tour inform irodák sem túl segítőkészek, de nem azért, mert titkolni akarnának valamit, hanem azért, mert egyszerűen nem hallottak a romok létezéséről. Cuzcóban annyira beoltották Machu Picchuval és a Szent Völggyel a turisztikai szakembereket, hogy azokon túl számukra egyszerűen nem létezik semmi más. Így egy kicsit vakon indulok neki a romvárosnak; kinézem a térképen a legközelebbi települést, Yaurisquét, remélvén, ott majd sikerül fognom valami járművet a hegyek közé.
Cuzco medencéjét és Yaurisque völgyét egy szent hegy, a Huanacaure választja el egymástól, ami az időjárásra is hatással van
Az iránytaxik Yaurisquébe Barrio de Diosból indulnak. Cuzco belvárosa szép és biztonságos ugyan, de a barriók itt is pont ugyanolyan rondák és veszélyesek, mint bármely perui nagyvárosban, így a taxiból kiszállva azonnal egy tucat szúrós tekintet mered rám. Szerencsére pár perc alatt sikerül a sikátoros utcában megtalálnom a kocsit, ami érkezésem után szinte azonnal indul, így Barrio de Dios "jóindulatú" utcagyerekei nem élvezhetik sokáig a társaságomat.
Yaurisque völgye sokkal zöldebb, mint Cuzco
Amint magunk mögött hagyjuk a Cuzcót délről határoló hegyet, a mítikus Huanacaurét, megváltozik a táj. A szürke cuzcói medencét meglepően zöld völgyek váltják, ami nekem hatalmas meglepetés. A Cuzco környéki Andok még az esős évszak közepén is elég szürke, de Yaurisquét dús legelők és sűrű eukaliptuszerdők fogják közre. A taxi sofőrje, aki a faluból származik, azzal magyarázza mindezt, hogy a Yaurisquét Cuzcótól elválasztó hegy rendkívül esős, ezért az arról délnek induló patakok annyi vizet szállítanak a völgybe, hogy az októbertől júliusig folyamatosan zöld.
Yaurisque nem egy szép falu, a legfotogénebb épülete a főtéren álló templom
Maga a falu teljesen jellegtelen. A főtéren áll ugyan egy apró templom és a hozzá tartozó parókia, de valójában nincs semmi látnivaló a településen. Embert sem sokat látok, így autót fognom sem egyszerű. Végül az egyik Paruro felől érkező iránytaxi sofőrjét sikerül meggyőznöm, hogy száz solért vigyen fel a hegyekbe és hozzon is onnan vissza, még ha az elején kevesli is az összeget. Sajnos Maukallacta elérésének nincsen más módja, mert Yaurisquétől legalább öt óra gyaloglás volna egy irányba, így egy nap alatt nehezen kivitelezhető a romlátogatás.
A Rio Yaurisque völgye az egyik legszebb Cuzco környékén
Az út autóval sem rövid. Annyi a kátyú és pocsolya, hogy néha az az érzésem, soha nem érkezünk meg. Aztán egyszercsak feltűnik egy tanyabokor, Mollebamba, aminek határában megáll a sofőröm. Egy mellettünk álló sziklára mutat, aminek a teteje faragott. Puma Orqo pakarinájánál vagyunk. A pakarina olyan szent kő, amit kizárólag az inkáknak tartottak fenn. Sokszor itt születtek és ide is lettek eltemetve az uralkodók, de a pakarinák ünnepekkor is központi szerepet töltöttek be. Puma Orqo nem másnak, mint Cuzco alapítójának, Manco Capacnak a pakarinája, így az az Inka Birodalom egyik legszentebb sziklája.
A kép közepén látható szikla Puma Orqo, Manco Capac pakarinája
A legenda szerint Manco Capac itt kapta meg Intitől azt az arany botot, amivel ki kellett jelölnie az inkák fővárosának, Cuzcónak a helyét. Manco Capacot útján elkísérte három fivére, Ayar Uchu, Ayar Auca és Ayar Cachi. Ayar Uchu, mikor felértek a Huanacaure tetejére, kővé dermedt. Ayar Auca szárnyakat növesztett, berepült a völgy fölé, és kijelölte a Naptemplom helyét, majd ő is sziklává változott. Eközben Ayar Cachi visszatért oda, ahonnan mindannyian származtak, Pacarrectambóba, és leköltözött a föld alá. Úgy tartják, ha földrengés van, Ayar Cachi akar visszatérni a földre. Manco Capac lesétált a Naptemplomhoz, ahol az Intitől kapott arany bot beleállt a földbe. Az inkák első uralkodája megnősült, elvette lánytestvérét, Mama Ocllót, akivel dinasztiát alapított.
A pakarinákat az inka uralkodóknak tartották fenn, csak ők látogathatták a sziklákat
Puma Orqo tetejéről feltűnik Maukallacta romvárosa. Eredeti nevét nem ismerjük, de valószínű, hogy Pachacutec építtette a 15. században Manco Capac tiszteletére. Ebből kifolyólag Maukallacta nem egy mezei város, hanem az egyik legszentebb település, amit feltételezhetően szakrális célokra használtak. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne laktak volna benne emberek, de megalapításának oka nem természetes, hanem történelmi jellegű.
A Manco Capac tiszteletére építtetett város, Maukallacta
Mollebambától fél óra erőltetett gyaloglás a romváros. Mikor megérkezem, ugyanaz az érzés fog el, mint anno az Espinar melletti Maukallactában. Miért van az, hogy minden turista ugyanazokat a romvárosokat keresi fel, és hiszi el, hogy az inkák legszebb és legszentebb emlékeit látja?! A Manco Capac tiszteletére épített Maukallacta Puma Orqóval karöltve simán tuja azt, mint amit Pisac, Ollantaytambo vagy éppen Moray tud, ide mégsem látogat el senki. Rajtam kívül egy lélek nincs a romok között, csak egy parkőr, aki rohan elém, mikor megpillant. Azt mondja, van, hogy hetekig nem jön a romokhoz egyetlen ember sem. Az elém tolt látogatói könyv is ezt támasztja alá; három nappal korábban egy francia turista járt itt, de előtte másfél hétig senki, csak egy perui család.
Megérkezem Maukallactába
A romok között közel egy órán át bolyongok. Itt is van olyan királyi fürdő, mint Tambomachayban vagy Tipónban, és vannak berendezett, konyhával ellátott házak, mint Pisacban. A táj persze nem olyan lenyűgöző, mint a Machu Picchunál, de az Urubamba-völgy nyújtotta mélységeket a Rio Yaurisque völgye is tudja.
Belépek a szent város területére
Délután kettő körül érünk vissza Yaurisquébe, ahol búcsút intek a sofőrömnek, aki ezzel le is tudta a napi munkáját. Van még időm, így kiállok a főútra, hátha sikerül megcsípnem egy helyet Paruro irányába. Nem egyszerű vállalás, mert az iránytaxik jellemzően úgy hagyják el Cuzcót, hogy tele vannak. Ráadásul beáll mellém egy fiatal srác és egy nagyon öreg bácsika is. Húsz perc után a fiatal srác megfogja az első üres helyet, nem gondolva arra, hogy az öregnek át kéne azt adnia, vagy akár nekem, aki jóval előtte érkeztem a megállóba. No, de ez Peru, ahol az átlag emberbe nem sok empátia szorult.
Maukallacta bőven tudja azt, mint a Szent Völgy romvárosai, ide mégsem jönnek a turisták
Végül fél óra ácsorgás után én is és az idős bácsika is befér egy kocsiba. Az öregnek nincs pénze, de átvállalom a menetdíját, ne várakozzon még órákat az út szélén.
Paruro felé kicsit szürkül ugyan a táj, de még itt is minden zöldebb, mint Cuzco körül. Az út egészen jó állapotban van, állítólag nem rég újították fel, de a sofőr a hegyomlások miatt nem sok jövőt jósol neki.
A turistás helyeken egy ilyen képért akár öt solt is leakasztanak az emberről. Én ezért a képért Mollebambában kaptam két szem őszibarackot.
- A hidakat nagyon alacsonyra tették. Egy nagyobb eső, aztán nem autókázunk errefelé, mert a víz el fog mosni mindent - panaszkodik.
Paruro csak egy árnyalattal nagyobb Yaurisquénél, de a templom és a főtéren álló, Manco Capacot és testvéreit ábrázoló szoborcsoport sokkal tetszetősebbé varázsolja. Beugrom az egyik kifőzdébe egy háromsolos menüre, majd mint aki jól végezte dolgát, visszaülök egy iránytaxiba.
Paruro sem szép falu, de a főtere azért megér egy sétát
Holnap érkezik a Mirador-csapat, akikkel Cuzco után a Szent Völgy romvárosait keressük majd fel. Bárcsak eladható volna a turistáknak Maukallacta! Ide sokkal szívesebben visszatérnék, mint Pisacba vagy Quenkóba...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
