Zapatoca mesevilága


Ezúttal a Chicamocha-kanyon nyugati szegletére koncentrálunk, a Cañon de las Iguanasra és Zapatoca városkájára. Ismét fantasztikus dolgokat látunk, még ha így utólag azt is mondom, az Iguana-szurdokot talán nem volt okos dolog bevállalni gyerekekkel. Zapatoca és a Nitro-barlang azonban csillagos ötös, ahogyan a Guane-kilátó is, ahonnan talán a legszebb a kilátás az egész Chicamocha-kanyonban. Imádom Kolumbia ezen részét!

A Mesa de los Santos és a PaNaChi nem elégítette ki a Chicamocha-kanyon iránti vágyunkat. Olyan csodája ez Kolumbiának, ami hetekre képes lekötni az embert. Nekünk sajnos csak pár napunk maradt rá, azt azonban a lehető legtartalmasabb módon próbáljuk eltölteni.

Véletlenül bukkanok rá a Cañon de las Iguanas névre hallgató szurdokra, ami a kanyon nyugati kapujának tekinthető. Sok infót nem találok róla a neten, de a Wikilocon belebotlok egy leírásba, ami alapján úgy vélem, bevállalható gyerekekkel. Amiről azonban nem találok semmit, az az odavezető út. Jár-e az odavezető úton busz, és ha igen, mikor indul? Nincs más ötletem, mint kitaxizni a buszpályaudvarra, és meglátni, milyen opcióink vannak.

Sajnos helyben kiderül, hogy nem sok. Zapatoca felé van ugyan busz, de csak kora délután. Más nem lévén, fogunk egy taxit. A kanyon bejárata 30 kilométerre van Bucaramangától, így előre félek a menetdíjtól, de az egyik taxis bevállalja a fuvart 40 000 pesoért. Ajándék ennyi pénzért negyven percet autózni. Sofőrünk persze nem tudja, mi az a Cañon de las Iguanas, de megígérem neki, hogy irányba rakom, így nem veszít majd sok időt.

Kilátás a Chicamocha-kanyon nyugati kapujára az Iguána-szurdokból

Girón után megváltozik a táj. Kopár, már-már mediterrán az éghajlat, kicsit olyan, mint Villa de Leyva környékén. A környező tanyákon nem marhákat legeltetnek, inkább citrusféléket termesztenek, főleg lime-ot.

Pontosan 40 perc múlva megérkezünk a kanyon bejáratának számító Mária-szoborhoz. Szerencsére van itt egy apró bolt is, így fel tudjuk tölteni a készleteket a kiránduláshoz. A boltos néni belépőt szed, ami nem tudom mennyire hivatalos, de nem akarunk vitát, kifizetjük neki a fejenként 8000 pesót. Bár még csak délelőtt 10 óra van, nagyon nagy a hőség. A Chicamocha ezen szakasza sokkal forróbb és szárazabb, ráadásul a vörös sziklák is öntik magukból a meleget.

Szerintem az Oroszlánkirályból léptek elő

Az első patakot tíz perc sétával érjük el. A vize majdhogynem forró. Barangóval belemászunk, de nem frissít fel minket.

A patak folyasát követjük szárazerdők árnyékában. Az ösvény itt-ott elég szűk és meredek, ezért sokszor kell Barangót a kezembe venni. Zarándot Kata és Eri felváltva cipelik.

Szép hely az Iguána-kanyon is

Fél óra séta után végre kiérünk az első kilátóba, ahonnan ha nem is olyan varázslatos a panoráma, mint volt tegnap Los Santosból, azért megállunk egy időre bámészkodni. Ekkor tűnnek fel azok a kékfejű gyíkok, amikről feltételezhetően a kanyon a nevét kapta.

A szalagos ostorfarkú-gyík állítólag a Föld szexuálisan leaktívabb hüllője. Ezt az aktivitást annak ellenére fenntartja, hogy nincs is szüksége a párosodásra, mivel képes a szűznemzésre.

A szalagos ostrofarkú-gyík a kanyon népszerű hüllője

Másfél órás ereszkedés után érjük el az első medencét és vízesést. Eriék a csúszós kövek miatt nem merik bevállalni a leereszkedést, de Barangó és én lekecmergünk a sziklákon. Nem egy nagy szám, de a táj miatt azért megérte lemászni. Állítólag kicsit lejjebb van egy nagyobb vízesés, de többször át kéne keljünk a folyón, amit Barangóval a kezemben nem merek bevállalni. Nem baj, lesz miért visszatérni pár év múlva, ha már képesek lesznek a srácok saját lábukon átkelni a folyókon.

A Cañon de las Iguanas is szép hely, de gyerekekkel egy gyötrelem

A visszaút kegyetlen. Barangó gyorsan kidől, így cipelhetem a nyakamban hegynek felfelé a 35 fokos melegben. Mire felérünk a bolthoz, teljesen elkészülök az erőmmel. Eriék sincsenek másképp. Szép hely a Cañon de las Iguanas, de azért lehet, nem kell gyerekekkel erőltetni.

Délután van busz vissza Bucaramangába, így megússzuk a taxit. Másnap ismét kiautózunk a terminálra, és felszállunk a kora délutáni járatra, ami Zapatocába tart.

A kanyon aljáig még jó az út, de utána földúttá válik. Hiába fekszik Zapatoca mindössze 50 kilométerre Bucaramangától, több mint másfél óráig tart az út.

Hétvége van, így félek tőle, hogy drága lesz a szállás, de Zapatocát még nem fedezték fel maguknak sem a turisták, sem a hétvégi kirándulók. A Hostal de la Pradában zseniális szobákat kapunk. Igen, szobákat, mert errefelé nem divat a több ágyas elhelyezés, így Kata, Eri és Zaránd, valamint én Barangóval is külön szobát kapunk, egyesével 35 000 pesoért, tehát összesen 9 dollárért. Imádom a vidéki Kolumbiát!

Zapatoca főtere

Zapatoca csodaszép hely. A környéken mindenki csak Baricharát ismeri, a külföldi turisták 99,9%-a azt sem tudja, hogy tőle nem messze sokkal jobb helyek vannak. 2020-ban, közvetlen a pandémia előtt például Simacotát kerestük fel, amitől ugyancsak elalléltunk. Nos, Zapatoca is hasonló élmény.

Baricharában soha nem éreztem magam komfortosan. Mindig az volt az érzésem, hogy a falu puszta kirakat, ahol meg akarják nekem mutatni, milyen a kolumbiai vidéki hangulat. Persze szépek a házak, pofásak az utcák, de Barichara nekem unalmas skanzen falu. Ezzel szemben Zapatoca élő hely, ahová minden délután betérnek a földekről a campesinók, hogy a munka porát lemossák egy üveg Pokerrel a torkukról. Baricharában ezt azért nem teszik meg, mert a campesinók egyszerűen eladták a földjeiket a gyarmati haciendára vágyó városi gazdagoknak, akik medencés villákat, trendi posadákat hoztak létre, hogy elkápráztassák a faluba érkező turistákat.

Zapatoca faluja egy igazi ékszerdoboz

És hogy mit lehet Zapatocában csinálni azon túl, hogy az ember vegyül a campesinókkal? Például fel lehet keresni a Cueva de Nitrót, amit már több mint húsz éve megnyitottak a nagyérdemű előtt, mégsem látogatja szinte senki.

A városkától öt kilométerre fekvő barlangot taxival keressük fel. A bejáratnál aztán jön a meglepetés: a gyerekek nem jöhetnek be. Zarándot megértem, hiszen nincs egy éves, de Barangó nemsokára négy, simán végig tud menni egy barlangon. Addig győzködöm a jegyszedő csajt, amíg végül hajlik rá, hogy beírja Barangót hat évesnek, így legalább lát valami olyasmit a fiam, amit eddig nem. Mert hogy a Cueva del Nitro nem akármilyen barlang. A falán ugyanis megtelepedett egy zúzmó, ami fény hatására csillog, ettől olyan, mintha az ember feje felett csillagos ég volna.

A Cueva del Nitro bejárata délután 3-kor fényárban úszik

Az egyórás séta tényleg nem nehéz, Barangó simán abszolválja a távot még úgy is, hogy a fejéről le kell szedjem a kötelezően előírt sisakot, mivel az túl nagy neki, és folyton ráesik a szemére.

A barlang cseppkövekben gazdag, de az igazi élményt a fénylő zúzmók jelentik

Látunk cseppköveket, amiket a prehispán ember alaposan megtépázott, valamint fogdosunk gigantikus kaszáspókokat és fotózunk csokorban csüngő denevéreket. A fiam teljesen feldobódik a barlangtól, a csillogó zúzmókat pedig tátott szájjal nézi.

A Cueva del Nitro a gyerekeknek is hatalmas élmény

Van még egy óránk naplementéig, így a sofőrünket megkérem, dobjon el minket Guane-kilátóhoz. Szívesen megteszi, mi pedig nagyon hálásak vagyunk neki, mert a kilátás a Chicamocha-kanyonra és a Mesa de los Santosra innen is lélegzetelállító. Mondjuk a szél olyan erős, hogy majdnem befúj minket a szakadékba, de kár lett volna magunkat megfosztani ettől a látványtól.

A Chicamocha-kanyon madártávlatból sem csúnya

A terv másnapra az, hogy La Fuente és Galán érintésével Socorróba utazunk, de előtte még szeretnénk felkeresni a közeli La Lajita vízeséseket, így megalkuszom a sofőrünkkel, hogy vállaljon be minket egész napra. Nem tenném, ha lenne ezeken az utakon tömegközlekedés, de sajnos nincs. Nem olcsó mulatság, mert a vízesésekért 50, a Galánig tartó fuvarért 100 ezer pesót kér, bár a buszjegy sem lenne kardinálisan olcsóbb Bucaramangán keresztül. Végül kezet rázunk, majd visszatérünk Zapatocába, ahol még teszünk egy sétát a 17. századot idéző házikók között.

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!







Oszd meg másokkal is!