Mirador Blog

Legfrissebb bejegyzések

A Moszkító-part misztikus barlangjai

A Moszkító-part legizgalmasabb része a Colón-hegység, aminek karsztvidéke fantasztikus barlangokat rejt. A Sutawala után Pimienta környékén dzsungeltúrázunk, és botlunk egy olyan barlangba, amihez hasonlót még egyikünk sem látott. Barlangrajzokat kerestük, fantasztikus fosszíliákat találtunk, közben persze küzdöttünk az elemekkel. A sár lassan teljesen kikészít minket.

A Cerro Asanbusna megmászása (képes blog)

2012 tavaszán a VándorLáss csapatával közösen szerveztünk expedíciót a Tawahka Asangni területére. A cél ismeretlen barlangok felfedezése volt, valamint a Colón-hegység legmagasabb pontjának, a Cerro Asanbusnának a megmászása. Barlangból keveset találtunk, ezért az egyhónapos expedíció csúcsélménye a hegytető elérése volt. Íme néhány fénykép a tíz évvel ezelőtti utazásunkról, amiről később könyv is íródott.

Halott barátok, óriáspókok és két ujj mínusz, avagy dzsungeltúra a Moszkító-parton

Tíz év sok idő, de egy indián falu életében annál is több. Krautara és a Tawahka Asangni teljesen megváltozott az elmúlt egy évtizedben, és messze nem az előnyére. Barátaim haltak meg és költöztek el ez idő alatt, az esőerdőt pedig letarolták a marhatartók. Ettől függetlenül a Sutawalában tett túránk örök emlék marad mindenki számára, mert olyan dolgokat láttunk, amiket előttünk talán még soha senki. Ezért a csapatunk egyik tagja még két ujját is odaadta...

Pipantéval a Rio Patucán

Tíz év után ülök újra pipantéba, hogy a Rio Patucán leereszkedve megmutassam a csapatomnak a Moszkító-part szépségeit. Rengeteg emlékem fűződik ehhez a vidékhez, kíváncsi vagyok, mi változott azóta, hogy nem jártam erre. Palestina Patucából régi ranchero barátommal, Carlosszal vágunk neki a folyónak, ami mentén képtelen erdőirtás zajlik. A Moszkító-part merőben más élmény, mint egy évtizeddel ezelőtt.

A nagy comayagüelai piactűz (képes blog)

2012. február 18-án a kora délutáni órákban tűz ütött ki a comayagüelai piacon, aminek következtében egy teljes városrész leégett. Csodával határos módon senki nem halt meg a két napig tartó tűzben, de ezrek élete ment tönkre az árukészletek megsemmisülése nyomán. Ezen a napon pont Tegucigalpában jártam, és látván a főváros fölött gomolygó füstött, megindultam a tűz irányába. Órákon át fotóztam a helyszínt, az embereket, tűzoltókat és fosztogatókat. Képes blog a 21. század eddigi legnagyobb közép-amerikai várostüzéről.

Tegucigalpa nem varázsolja el az embert

Bár nem terveztem három napot Tegucigalpában tölteni, a csapatom csomagjainak elmaradása okán a hondurasi főváros rabja lettem. Nem mondanám, hogy szeretem ezt a várost, sőt! Tegucigalpa kimondottan kellemetlen hely, s bár van pár vállalható látnivalója, a közbiztonság hiánya rányomja a bélyegét a közhangulatra. Ezzel szemben Comayaguába beleszerettem, oda biztos, hogy visszatérek még.

Covid- és migránsőrület a nicaraguai határon

A csapatom érkezése előtt el kell juttassam a családomat Nicaragua fővárosába, Managuába, de ez nem olyan egyszerű, mint az ember gondolná. Nicaragua sajnos a pandémia óta sem igazán nyitotta ki a kapuit; csak oltott turistákat enged be, de ami sokkal idegesítőbb, hogy a másfél éves gyerekünktől is oltási papírokat követel. Rengeteg pénzünkbe és sok idegeskedésbe került, de átléptük azt a határt, ahol sokkal rosszabb legális beutazónak lenni, mint illegális bevándorlónak.

Dél-Hondurast megfojtják az illegális bevándorlók

A jövő héten rajtoló Moszkító-part túrám miatt Olancho hegyein átkelve Palestina Patucába utazunk, ahol tíz éve nem jártam. Miután sikerül pipantét intéznem, Danlí felé vesszük az irányt, ahol áldatlan állapotok uralkodnak az illegális bevándorlók miatt. Körbejárjuk a környező kávéföldeket, látogatást teszünk a Santa Emilia haciendán, de az igazat megvallva, jobb lenne már Nicaraguában lenni.

Közép-Honduras nehezen nyűgözi le a turistát

Honduras kevésbé látványos vidékén utazunk, a Rio Grande és a Rio Guayape szárazerdőkkel borított völgyében. Sem Juticalpa, sem Catacamas, sem pedig Dulce Nombre de Culmí nem lett a kedvenc városunk, de ha másért nem, a Talgua-barlangért érdemes volt erre kanyarodni. No meg persze azért, mert kapok tippeket arra vonatkozóan, hogy lehet eljutni Ciudad Blancába, a Majomisten városába.

Hurrikánra várva Trujillóban

Ezúttal Trujillo és környékét járnánk végig, csak nem számolunk a Lisa-hurrikánnal, valamint azzal, hogy a pandémia alatt Hondurasban beszakadt a turizmus és máig nem éledt újra. Kár érte, mert Trujillo tök jó hely lehetne, mondjuk kéne hozzá pár normális szálló.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.