2012 tavaszán a VándorLáss csapatával közösen szerveztünk expedíciót a Tawahka Asangni területére. A cél ismeretlen barlangok felfedezése volt, valamint a Colón-hegység legmagasabb pontjának, a Cerro Asanbusnának a megmászása. Barlangból keveset találtunk, ezért az egyhónapos expedíció csúcsélménye a hegytető elérése volt. Íme néhány fénykép a tíz évvel ezelőtti utazásunkról, amiről később könyv is íródott.
Tíz éve még így nézett ki a Tawahka Asangni emblematikus hegyének, a Piramisnak a környéke. Ma már sajnos ennek a csodaszép csúcsnak a környékét is felégették a marhatartók.
Krautara tíz éve maga volt a paradicsom. Az esőerdő mélyén megbúvó apró tawahka települést a második otthonomnak tekintem azóta is.
A tawahka indiánoknál a gyerekek is kiveszik a részüket a munkából. Öt évesen már tudnak halászni, a 8-10 éves ifjak pedig már eljárnak vadászni a férfiakkal. (fotó: Mátis Iván)
Tawahka kislányok Krautara templomában a szentmise előtt.
Ugyanazok ak islányok a házuk tornácán a szentmise után. (fotó: Mátis Iván)
Az expedíció során külön fejezetet kapott a tawahka népviseletek elkészítése. A képen látható női viseletet fűből készítették az asszonyok. Sajnos ma már nem hordják.
Az asszonyok tradicionálisan kalapot hordtak, amit fakéregből, tunóból készítettek.
2012-ben a szomszédos Krausirpi is hagyományos módon építkezett. Mára ezekből a házakból csak mutatóban maradt egy-kettő, mivel a legtöbb épület betonból épül a tawahkák fővárosában is. (fotó: Mátis Iván)
Indul a csapat, Gyula, Adrián, Zoli, én és Tibor a Cerro Asanbusnára. (fotó: Mátis Iván)
Táborállítás az Asanbusna lábánál.
Adrián és Zoli próbálják ihatóvá varázsolni az erdei patak vizét.
Amíg mi tábort állítottunk, Ronyék elmentek vadászni, és lőttek is egy curassawt, amiből remek sült készült az este.
A Tawahka Asangni esőerdeiben nem a jaguártól kell tartani, hanem a képen látható lándzsakígyótól, a barba amarillától. 2012-ig minden túránk során találkoztunk vele, de az erdőégetések miatt ma már szinte láthatatlan ez a csodálatos állat.
Az első napon három órán át cipeltük fel a vizet egy kiszögellésig, hogy a másnapi csúcsmászó csapatnak legyen vízutánpótlása. (fotó: Mátis Iván)
Az Asanbusna csúcsát egy közel hatórás mászással értük el. A tawahkák elmondása szerint korábban még nem állt ember a Colón-hegység tetején.
Ebéd a Cerro Asanbusnán. (fotó: Mátis Iván)
2012-ben a Tawahka Asangni területének 99%-a esőerdő volt. Ma ez az arány jó esetben is csak 50%. (fotó: Mátis Iván)
A csúcsmászó csapat: Lőrincz Adrián, Mátis Iván, én, Kovács Zoltán és a fényképet készítő tawahka barátunk: Rony Salinas.
Az Asanbusnáról lefelé két kullancslabdába is belebotlottam. A kullancsok úgy összecsíptek, hogy másnapra belázasodtam, majd kaptam tőlük egy vérmérgezést. Pár napig tudattalanul feküdtem a függőágyamban, és egy krausirpi orvos, valamint egy thaiföldi antibiotikum hozott vissza az életbe. (fotó: Mátis Iván)
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
