A Torres del Painéban rengetegszer jártam már, a W-túrán is átgyűrtem magam többször csapatokkal. A 2024-es túránk annak ellenére remekül sikerült, hogy az utolsó napi, Las Torres kirándulásunk a rossz idő miatt elmaradt. Íme egy válogatás abból a több száz fotóból, amit a négynapos túránk során készült.
A Torres del Painéról sokszor írtam már, ezért képes blog formájában jelentkezem a 2024-es túránkról.
A pudetói kikötő felé haladva feltűnnek a nemzeti park ikonikus gránittömbjei. A tükröződés miatt tudjuk, hatalmas mázlink van, mivel teljes a szélcsend a Nordenskjöld-tó partján.
A hajónk indulásáig van időnk egyet sétálni a környéken. A legközelebbi látnivaló a Salto Grande, ami összeköti a Nordenskjöld- és a Pehoé-tavat.
A vízeséstől teszünk egy 40 perces túrát a Cuernos kilátóponthoz. Menet közben csodálatos panoráma tárul elénk háttérben a Paine Grande havas csúcsaival.
Ilyen képet nem könnyű a Torres del Painéban készíteni, mivel jellemzően erős szél fúj a tópartokon.
Zsani élvezi a kilátást.
A nap ugyan nem süt, de így is hatalmas élmény a bevezető kirándulásunk.
Azért szeretek tavasz végén Patagóniában túrázni, mert ilyenkor virágba borulnak a mezők. A Torres del Paine egyik ikonikus növénye a Darwin papucsa, amik távolról rikítanak.
Nem csak a növények, az állatok is ekkor bújnak elő. Ő itt a röpképtelen gőzhajóréce, ami nevét onnan kapta, hogy a vízfelszínen futva úgy kavarja fel a vizet, mint egy gőzhajó lapátkereke.
Ő itt Patagónia legszebben daloló madara, az indiánökörszem.
A chilei kaszálómadár ritka vendég erre, mivel elsősorban Közép-Chilében és Észak-Patagóniában él. Olykor a nyári szezonban lemerészkedik Dél-Patagóniába is, de nehéz lencsevégre kapni.
Patagónia legnépszerűbb ragadozómadara a chimango, más néven füstös karakara. A Torres del Painéban gyakran tartózkodik emberek közelében, mert kedveli a turisták leeső maradékát.
Hajóval kelünk át a Lago Pehoén, aminek a partján áll a Paine Grande menedékház. Előre felállított sátrakban töltjük majd az éjszakát, holnap pedig irány a W-túra!
Az első napon a Grey-gleccserhez túrázunk el. Két és fél óra gyaloglás után tűnik fel először a gleccser.
A kilátónál mindig erős a szél, ami a fék növekedését is befolyásjolja.
Zoli háttérben a Grey-gleccserrel.
Másnap irány a Valle Francés. Nem rég új útvonalat alakítottak ki, hogy ne akadályozzák egymást a szembejövő turisták. Az új ösvény a Skottsberg-tó jobb oldalán fut.
A kopasz fák a Torres del Paine legnagyobb természeti katasztrófájának, a 2011-es erdőtűznek az emlékei. Egy izraeli turista megpróbálta az erős szélben elégetni a WC-papírját, aminek köszönhetően hónapokig égett a park, 17 000 hektár erdőt felperzselve.
A leégett erdő között ma kiépített túraútvonal kanyarog.
Délután feltornázzuk magunkat a Valle Francésbe, ahonnan rálátni a Paine Grandéról alászakadó lavinákra.
A Mirador-csapat pózol a Valle Francés közepén.
A Valle Francéstól nagyjából 30-40 perc séta a Británico névre hallgató kilátópont, ami Zsanit is elvarázsolta.
A nap végén megérdemlünk egy korsó sört, még ha pofátlanul drága is.
Harmadnap a partmenti ösvényen sétálunk végig a Las Torres menedékházig. Ezen a szakaszon igen nagy a forgalom.
Az ösvényről fantasztikus a kilátás a Nordenskjöld-tóra. Előtérben a Los Cuernos menedékház látható.
Imádom ezt a tavat.
Sajnos a túra végére elromlik az idő. Esni kezd, este pedig erős szél érkezik. Hajnalban már szakad, a Las Torres völgyében pedig 100-120 kilométeres szelet mérnek hófúvásokkal. Várunk pár órát a menedékházban ücsörögve, hátha javul az idő, de délelőtt 10 órakor be kell lássuk, nincs esélyünk a W-túra keleti ágára. Ettől függetlenül csodálatos napokat töltöttünk a Torres del Painéban.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
