Bonampak az a maja romváros, ahová mindenki csak úgy beugrik, aztán tátott szájjal távozik. Sehol nem látni olyan szép maja freskókat, mint itt, egyértelműen az egyik legmegindítóbb régészeti parkja Mexikónak.
Frontera Corozalból folytatjuk utunkat tovább északnyugatnak. Nem autózunk sokat, alig fél óra elteltével ugyanis megérkezünk Bonampak bejáratához. Ez a rövid idő bőven elég volt ahhoz, hogy Zaránd bealudjon, így Eri marad vele, én pedig Barangóval nekivágok a romvárosnak. Meglepő módon nincs belépő, pedig anno ez a romváros volt az, ahol a leginkább lehúzták a turistákat.
Utoljára 2009-ben jártam itt, és akkor nem csak a romvárosnál, már a bekötőútnál is levettek minket pénzzel, mondván, a vidék lakandón terület és minden átutazónak kötelező fizetnie. Mostanra sem a lakandónok, sem az INAH nem szed pénzt, ami kellemes meglepetés.
Bonampak nem nagy, de annál izgalmasabb maja romváros
Bonampak (aminek eredeti neve Ak'e) történelme szorosan összefügg Yaxchilánéval. A 3. század közepén lakták be a völgyet, nem sokkal később azonban a nagytestvér befolyása alá kerültek. A sztéléken talált feliratok alapján 526-ban kerül végleg Yaxchilán fennhatósága alá, ekkor Bonampak uralkodója II. Kinich Tatbu.
Az 1-es sztéle, ami II. Chaan Muan uralkodásának tizedik évfordulójára készült
600. április 25-én I. Yajaw Chaan Muan ceremóniát mutat be, erről árulkodik a 4-es sztéle. 641-ben pedig Sak Tz'i (mai nevén Plan de Ayutla) uralkodója, Kab Kante elrabolja Bonampak helytartóját.
A város a fénykorát II. Chaan Muan uralkodása alatt éli. II. Chaan Muan 775-ben kerül trónra, felesége a yaxchiláni uralkodó, IV. Itzamnaaj Balam húga, Zöld Nyúl. A 8. század végén kezdődnek az építkezések, mely során felépül a fellegvár, valamint ebben az időszakban kötnek békét Play de Ayutlával, illetve annak uralkodójával, Yete Kinichcsel. Az utolsó olvasható dátum 795-ből származik, ezután Bonampakban megszűnik a történetírás.
II. Chaan Muan trónra lépésének első évfordulójára emelt 2-es sztéle, amin az uralkodó édesanyjával és feleségével látható
A város feltárt része nem nagy, csak a központi tér és a fellegvár látogatható. Építészetileg tehát nem egy nagy eresztés a romváros, de ami a fellegváron belül látható, az egészen káprázatos. II. Chaan Muan az egyik templom három szobáját fantasztikus freskókkal pingáltatta ki, amik valamilyen csoda folytán megmaradtak az utókornak.
A 3-as sztélét II. Chaan Muan uralkodásának ötödik évének emlékére emelték
Az első szobában II. Chaan Muan örökösének a bemutatását láthatjuk. Az uralkodót és családját táncosok, zenészek veszik körbe, ráadásul az ünnepség pontos dátumát is tudjuk: 790. december 12.
A Fellegvár építészetileg nem annyira érdekes, de a falfestmények elvarázsolják az embert
A második szobában II. Chaan Muan hőstettei elevenednek meg. Mint Bonampak legsikeresebb uralkodója, számtalan csatát vívott és nyert meg. Egy 2010-es feltárás során a szoba mögött egy sírhelyet találtak, de abban nem II. Chaan Muan feküdt, hanem egy ismeretlen előkelőség.
A 6-os épület domborműve a 600-ban trónra lépő I. Yayaw Chaan Muant ábrázolja
A harmadik szoba egy csata utáni ünnepséget elevenít fel, ahol ismételten táncosok és zenészek között látható az uralkodó.
Bonampak legizgalmasabb része az 1-es épület három szobájának falfestményei
A többi épület kevésbé érdekes, de Barangóval tisztességesen végigjárjuk mindet. Sőt, a fiam kétszer is megjárja a romokat, mert mire visszaérünk, Zaránd még mindig alszik, ezért végigvezeti az anyukáját Bonampakon, amíg én őrzöm kisebbik fiam álmát.
Mikor Eriék visszatérnek, megindulunk Nueva Palestina felé. Közben beugrunk Lacanjá Chansayab falujába, ahol szűk húsz éve még rengeteg népviseletes lakandón maját lehetett látni. Nos, ez mára a múlt. A legtöbb házból hostel vagy kávézó lett, hogy kiszolgálják a véletlenül betérő turistákat, amiből ránézésre nincs sok. A turizmusnak hála sajnos úgy néz ki, a lakandón hagyományok is feloldódtak.
Délután 5 óra magasságában érjük el Nueva Palestina faluját, aminek a határában van egy vízesés. A Cascada Las Golondrinas már zárva tart, mikor befutunk, de szerencsére a kedvünkért újra kinyitják a kaput. Ez nem turistavidék, itt egy kedves szóért még jó fejek az emberek. A vízesés amúgy nem egy nagy szám, de záróakkordnak tökéletes.
A Cascada Las Golondrinas nem a legszebb vízesés Chiapasban, de egynek jó
A Hotel Las Palmasban szállunk meg, mindössze 350 pesóért. Ilyen olcsón eddig sehol nem kaptunk szobát, mondjuk olyan is. Nem baj, egy éjszakára jó lesz.
Este besétálunk a központba, ahol ismét tacos és torta a menü. Már a fülünkön jön ki a dög unalmas mexikói koszt, de vidéken az embernek nincs esélye mást enni. Talán majd holnap Champotónban!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
