Észak-Guatemala más világ. Bármerre is indul az ember, biztosan belebotlik egy maja romvárosba. Mi elsőként azt a Ceibalt ejtettük útba, ami bár messze nem olyan látványos, mint mondjuk Tikal, a történelme és a természet érintetlensége mégis megér minden pénzt.
Lanquínból két módon lehet északnak, Peténnek utazni. Az egyik út Verapaz hegyeit keletről kerüli meg, de ez annyira rossz állapotban van, hogy aki teheti, messze elkerüli. Több mint tíz évvel ezelőtt sikerült végigutaznom rajta, a hetven kilométeres Raxruhá-Lanquín távot a busz nyolc óra alatt tette meg. A táj meseszép, de csapattal nem szeretném bevállalni a Cuchumatanes Highway után, úgyhogy marad a klasszikus útvonal, vagyis vissza Cobán és onnan fel Sayaxché a 9-es főúton. Hogy ne kelljen átszállni, rábízzuk magunkat a turistajáratra, ami bár háromszor drágább, de legalább háztól házig visz. Illetve csak vinne, ha a sofőr ismerné Sayaxchét, de nem ismeri, kicsit meg is van lepve, hogy egy marék gringó mit akar ebben a poros kisvárosban. Mi mást, mint maja romvárosokat látni.
Meseszép a kilátás Verapaz hegyeire
Az Észak-Guatemalát tulajdonképpen teljes egészében elfoglaló Petén maja emlékeiről nevezetes. Tikal neve mindenkinek ismerősen csenghet, de a 35 000 km2 területű megye rajta kívül még vagy húsz feltárt és vagy háromszáz feltáratlan maja romvárost rejt. Ezek közül kettő, Ceibal és Aguateca Sayaxchéhoz közel fekszik, ezért közel hét órás utazás után lekéredzkedünk a buszról a Rio Pasión partján fekvő porfészeknél.
A szállást csak sokadik nekifutásra találjuk meg, mivel sem a sofőr, sem én nem ismerem. Vakon foglaltam, de azt így is tudtam, hogy nem hibázok vele. Sokáig Sayaxchében semmi más nem volt, csak munkásszálló és bordélyház, a nemrég megnyitott Casa Grande az első olyan hotel, ahol a magunk fajta turista úgy hajthatja álomra a fejét, hogy nem kell attól tartania, éjjel rátörik az ajtót és kirabolják. Persze az árát is megkéri a házinéni. 40 dollár egy szoba, de jobb így, mint egész éjjel csótányokat és ágyi poloskákat hajkurászni.
Sayaxché nagyon nem szép város
Éppen csak lecuccolunk, és már telefonálok is Jorgénak, akivel már számtalanszor utaztam Ceibalba. Most is ugyanaz az ütött-kopott furgonja van, mint az első alkalommal, mikor leintettem az utcán.
- Teljesen felesleges új kocsit venni. A főút kivételével itt mindenhol rosszak az utak, az új terepjárók nem bírnák a kiképzést. Amúgy meg szeretem ezt a kivénhedt öszvért - mentegetőzik barátom a harminc éves Toyotájára mutogatva.
Sayaxché főutcája
Ceibalba az út tényleg elképesztően rossz, szegény öszvér alig bír a néhol tengelyközépig érő sárral. Négy óra magasságában futunk be a romvárosba, ahol persze rajtunk kívül egy lélek sincsen. Imádom a guatemalai romokat, mert Tikal kivételével tényleg nincsenek sehol turisták.
Ceibal területének eddig csak igen kis részét tárták fel, mégis meglepően sokat tudunk a múltjáról. Bár már 1890-ben felfedezték, az első komoly ásatásokat csak 1964 és 1968 között végezték. Ekkor bontották ki a város jelképének számító A-3 jelölésű háromlépcsős templomot, valamint a C-79-es kör alakú, ugyancsak háromlépcsős épületet. A négy éves feltárás során 57 sztélét találtak, amelyből 22 volt olvasható.
Ez a sztráda vezet Ceibalba
A 2006-os ásatás során újabb sztélékre bukkantak, valamint feltártak néhány temetkezési helyet, amiből az az olmék sír a legfontosabb, ami gyökeresen megváltoztatta a történészek véleményét a közép-amerikai indiáncivilizációk egymáshoz fűzött viszonyáról. 2006-ig a tudomány úgy vélekedett, hogy a maják és az olmékok között nem volt közvetlen kapcsolat, ezt a feltételezést cáfolta meg a ceibali lelet. Ma már úgy gondolják, hogy Ceibal a preklasszikus korban (i.e. 900 - i.e. 300) nem csak kereskedelmi, de diplomáciai kapcsolatokat is ápolt a Mexikói-öböl partján fekvő La Ventával, sőt, egyes vélekedések szerint egy rövid ideig az olmékok együtt is éltek a majákkal.
Amit biztosan tudunk, hogy a preklasszikus kor utáni három évszázadban tették le az A és D jelű városrészek alapjait, de az építkezések 0 körül leálltak, Ceibalt pedig i.u. 300 körül elhagyták lakói. A jelenségre egyelőre nem találtak magyarázatot.
Mirador-csapat Jorge 30 éves öszvérjének a platóján
650 körül a fénykorát élő Tikal elfoglalta és újfent benépesítette Ceibalt. Agautecába is bevonult, valamint tőle nem messze alapított egy új várost, Dos Pilast. Hatalmas építkezések kezdődtek mindhárom helyszínen, de miután Tikal Dos Pilas árulásának köszönhetően a 7. század végén elesett Calakmullal szemben, a városok magukra maradtak. Dos Pilas 721-ben kikiálltotta függetlenségét, majd harmadik uralkodója, Uchaan Kin Balam gondolt egy merészet, és 735-ben lerohanta Ceibalt, királyát, Yichaak Balamot pedig hűbéresévé tette. Hogy Tikaltól való végleges elszakadását és feljebbvalóságát bizonyítsa, az épületek többségét átépíttette, valamint minden korábbi tikali sztélét megsemmisíttetett (erről több Dos Pilas-i és aguatecai sztélé is mesél), így neki köszönhetjük, hogy a Yichaak Balam előtti időkből szinte semmi használható nem maradt ránk.
Yichaak Balam 747-ig vezette Ceibalt Dos Pilas alattvalójaként, majd utána a város valószínűleg teljesen a nagytestvér fennhatósága alá került, mert a következő uralkodó, Ajaw Bot csak 771-ben lépett trónra. Ceibal ismételt függetlenedése annak volt köszönhető, hogy Calakmul a 8. század közepén lejtmenetbe került, így Dos Pilas csatlós nélkül maradt. Végül 761-ben elnéptelenedett, az elit pedig Aguatecába és Ixlúba menekült.
Érkezünk Ceibal jelképéhez, az A-3 templomhoz
A 8. század legvégén a Rio Pasión és a Petexbatún-lagúna környéke perfiériára került. Ebben az időszakban nem épültek templomok, sztéléket sem emeltek. Aguateca és a délre található Cancuén Dos Pilashoz hasonlóan teljesen elnéptelenedett, de Ceibal népessége is csökkent, aminek az oka egy éveken át tartó aszály lehetett, ami kiszárította a folyókat és a tavakat.
Ceibal 830-ban kapott új erőre, ekkor került ugyanis hatalomra Watul Chatel, aki feltámasztotta a folyami kereskedelmet a dél-guatemalai hegyvidék és a Mexikói-öböl városai között. Watul Chatel valószínűleg egy közép-mexikói királyi család sarja lehetett, mivel az uralkodása alatt emelt 17 sztéle mindegyike azték jegyeket hordoz magán. Ezek közül a legfontosabb a Cacaxtlában imádott Ehecatlnak, a szelek istenének ábrázolása, de a sztélék dátumozása sem 100 %-ig maja.
Watul Chatel arcképe (11-es sztéle)
Aztékként majaföldön nem juthat sokáig az ember, ezt Watul Chatel is jól tudta, ezért felajánlkozott Ucanal hűbéresének. Ceibal uralkodója tudta mit csinál. Ucanal uralkodója, Chan Ek Hopet a gesztusért cserébe védelmet ígért a kereskedővárosnak, ami - ismervén a maják történelmét - elengedhetetlen volt a Rio Pasión partján. Watul Chatel 59 éves uralkodása alatt Ceibal végre fénykorát élhette. Felújíttatta az A jelű városrész főterét, és felépíttette az A-3-as templomot, a mai romváros jelképét. Arról már nem tehetett, hogy a 9. század végére a peténi maja városok összeomlottak, így vevők hiányában Ceibal is az enyészeté lett.
A sztéléken olvasható kalendáriumi hieroglifákból tudjuk, hogy Watul Chatel valószínűleg azték volt (14-es sztéle)
A látogató központtól alig öt perc sétára található az A-3-as templom, aminek négy lépcsősora előtt egy-egy Watul Chatelt ábrázoló sztéle áll. Ami érdekessége az épületnek, hogy a templom tetején emelt oltárnak négy ajtaja van, miközben a maják minden épületükön csak egyajtós oltárokat emeltek.
Négyajtós oltárt a maják nem építettek
A központi teret számtalan, erdővel benőtt épület határolja, alakjukat nehéz lenne meghatározni. Egyikük előtt áll a 2-es sztéle, ami egy majom maszkot viselő alakot ábrázol. Eredetét nem tudjuk, de újabban próbálják a nemrég felfedezett Ciudad Blanca Majomistenével azonosítani.
Vajon Ceibal kapcsolatban állt a legendás Ciudad Blancával is?
Innen egy hosszú sacbé, vagyis maja gyalogút vezet a C és D épületegyüttesekhez. A D-csoportot máig nem sikerült feltárniuk a régészeknek, a C-ből is csak a 79-es köralakú templomot, amit minden bizonnyal Watul Chatel emeltetett a 9. században, mivel formáját tekintve úgy néz ki, mint az Ehecatlnak szentelt épületek Közép-Mexikóban. Egykoron a tetején érdekes módon nem köralakú, hanem négyzetalakú oltár kapott helyet, viszont a tájolása pontosan kelet-nyugati, ezért feltételezhetően csillagászati szerepet is betölthetett.
A C-79-es templom valószínűleg csillagvizsgálóként is működött
Ami miatt érdemes ide elsétálni, az valójában a természet. Mivel nincs rajtunk kívül senki a parkban, a bőgőmajmok is békésen legelészhetnek a fák ágain, majd ahogy közeledik a napnyugta, úgy kezdenek rá esti énekükre. Olyan hangos bőgőmajomkoncert, mint Ceibalban, nincsen sehol.
Délutáni uzsonna, aztán nagykoncert
Bár a romváros nem olyan látványos, mint Tikal vagy Palenque, abszolút megéri a kitérőt, pláne ha az ember még nem látta Észak-Guatemala és Dél-Mexikó piramiscsodáit. Már javában szürkül, mikor visszaszállunk az öszvér hátuljára, és megkezdjünk utunkat Sayaxchéba. Kicsit elcsigázott a társaság, mikor befutunk a városba, de azért beülünk a szembe lévő étterembe egy jó marhahúsra és egy papayalére. Ma nincs buli, mert holnap napfelkeltekor irány a Petexbatún-lagúna partján fekvő Aguateca.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
