A Chimborazo környéki gyalogtúrákról már írtam korábban, így ezúttal képes blog formájában jelentkezem. Ez volt a sokadik kirándulásom Ecuador legmagasabb hegyén, és mind közül ez sikerült a leglátványosabbra. Az elején ak ödtől semmit nem lehetett látni, a naplemente, majd a másnap hajnali napfelkelte azonban mindenért kárpótolt.
Az Urbinánál található menedékházhoz két kilométert kell sétáljunk, lévén ezen a vidéken nincs tömegközlekedés.
Az Alta Montaña egy idősödő hegymászó, Rodrigo találmánya. Azért költözött az urbuinai vasútállomás közelébe, hogy minden reggel láthassa a Chimborazót.
Délután csúnyán befelhősödött, de ez nem hátráltatott minket. Nekivágtunk a paramónak.
Elnyelik a felhők a Carihuairazo-vulkán meseszép csúcsát.
Mióta aszfaltút épült Urbinába, Rodrigo el akar költözni. Az új házat 4100 méter magasra építette, melynek azért választhatott volna pofásabb cégért is.
A hegyről lefelé eláll az eső, felszakadozik a felhőzet. Szép naplementére készülhetünk.
Az Altar csúcsán megcsillannak az utolsó napsugarak.
Egyszercsak a Chimborazo is felbukkan előttünk. Illene már egyszer megmászni.
Ezért a látványért megérte ázni pár órát a paramón.
Vacsorára Rodrigo klasszikus andoki ételt készített. Szerintem mindenki kitalálja, mi van a tányéron.
Chimborazo és egy alpakka. Nem kell ennél nagyobb giccs.
Fél hatkor keltünk, hogy láthassuk napfelkeltekor a Chimbót. Megérte.
Innen nézve nem tűnik nehéznek, pedig a Chimborazót nem könnyű megmászni.
A tegnapi ködbevesző túra után a Carihuairazo is megmutatja magát nekünk reggeli pompájában.
Búcsú Ecuador óriásától.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
