A szlovén tengerpart annyira rövid, hogy egyetlen napa alatt könnyedén bejárható lenne, ha az ember nem csábulna át Olaszországba, és Kopernél nem kapná el egy borzalmasan nagy eső. Nem baj, így legalább Piran és Izola mellett láthattuk Muggiát is, Koper miatt meg érdemes lesz egyszer visszatérni. A szlovén tengerparttal sincsen semmi baj!
Piranba este 8 után futunk be. A szállásadónktól azt az infót kapjuk, hogy a városba autóval nem lehet behajtani, ezért a legjobb az, ha az egyik városszéli parkolóházban hagyjuk a kocsit. Így cselekszünk, de a parkolás nem olcsó, egyetlen éjszakára 20 euró a temető melletti mélygarázsban. Ez a kisebbik gond a külvárosi parkolással, a nagyobbik az, hogy több mint egy kilométert kell gyalogoljunk minden holminkkal, miközben fogjuk a gyerekeink kezét. És ha ez még nem lenne elég, az eső is elered, így teljesen elcsigázva érkezünk meg a belvárosi szállásunkra.
Bár a bookingon saját fürdőszobás apartmant foglaltam, helyben kiderül, a mosdót és a zuhanyzót egy másik apartmannal közösen kell használjuk. Alapértelmezetten ez nem érdekelne, csak gyerekekkel bajos úgy fürdeni, hogy közben mások is sorban állnak a zuhanyzóra várva. A fáradtság okán amúgy nem reklamálunk, örülünk, hogy megérkeztünk Piranba.
Piran központja, a Tartini tér
Piran neve feltehetően a görög "pürranosz" szóból ered, mai azt jelenti: piros. Ezt valószínűleg arra a terra rossával fedett félszigetre érthették a görögök, amin ma Piran áll. A város helyén az első villát a rómaiak alapították a kr.e. 2. században, de valódi település csak a 6-7. században jött itt létre. Állt bizánci, majd frank hódoltság alatt, majd a 8. századtól a szlávok lakták be, de csak a velenceiek megjelenéséig. Az olaszok a szlávokat visszaszorították a hegyek közé, Pirant pedig átépítették a saját szájízük szerint. A napóleoni háborúk idején - az Isztria többi tengerparti településéhez hasonlóan - francia fennhatóság alá került, majd az Osztrák-Magyar Monarchia gyámsága alá vonta, mint Trieszt egyik külterülete. Ebben az időszakban nyerte el Piran a mai képét, ami ötvözi az olasz és a Monarchia építészeti formáit.
Piran utcáin Észak-Olaszország és a Monarchia építészeti stílusai ötvöződnek
A városka központja a Tartini tér, ami egy itt született olasz hegedűművészről kapta a nevét. A tér közepén szobra is van az úriembernek.
Giuseppe Tartini hegedűművész szobra Piran főterén
A tér egyik oldalát klasszikus pirani lakóépületek szegélyezik, a másik oldalán a városháza található, ami szép ugyan, csak nagyon nem illik a városképbe.
Felsétálunk a Szent György templomhoz, majd végig a partmenti sétányon. Nincsenek sokan, jóval kevesebb itt a turista, mint volt Rovinjban vagy az Isztria másik oldalán.
Kilátás Piran központjára a Szent György templomtól
Piran annyira apró, hogy 2 óra alatt még gyerekekkel is könnyedén körbesétálható, így a nap nagyobbik részét arra szánjuk, hogy végigjárjuk a szlovén tengerpartot. Amúgy sem akarok újabb 20 eurót elkölteni arra, hogy a kocsi csak úgy álljon a parkolóházban egész nap.
Piran tengerparti sétánya sokkal kihaltabb, mint a horvát kisvárosoké
A szlovén tengerpart igen rövid, alig 45 km hosszú, aminek jó részét elfoglalja a koperi kikötő. Mivel Koper a határon fekszik, adja magát, hogy átmenjünk Olaszországba, már csak azért is, mert Erinek nagy szívfájdalma, hogy mióta együtt élünk, soha nem voltunk az imádott országában (Eri anno élt kint Olaszországban és ennek köszönhetően tökéletesen beszéli a nyelvet).
Zaránd becsajozott a pirani sétányon
No, nem megyünk messzire, épp csak átkelünk a határmenti dombvidéken Muggia falujába. Első megállónkat Muggia Vecchio, vagyis Öreg Muggia egykori templománál, a Santuario dell'Assuntánál tartjuk, amit a 9. században emeltek román stílusban. A templom előtt szép park, odabenn pedig több száz éves freskók láthatók.
Kilátás Olaszországra Muggia Vecchióból
A Santuario dell'Assunta 9. századi temploma
Középkori freskók díszítik a templom belső falát
Muggiát - Piranhoz hasonlóan - a rómaiak alapították a kr.e. 2. században Castrum Muglae néven. A városka múltja szorosan összefügg a szlovén parti városkák történelmével, annyi különbséggel, hogy a genovaiak támadása után 1374-ben erődöt emeltek a kikötő fölé. Amikor az elkészült, az itt élők a biztonság okán a tengerpartra költöztek, így maradt árván Muggia Vecchia temploma a hegytetőn.
Muggiában érdemes tenni egy sétát
A temlpomtól kanyargó út visz le a faluba. Leparkolunk, majd besétálunk a központba, ahol természetesen pizza az ebéd. Eri ezen teljesen megrökönyödik, mert a pizza Olaszországban soha nem ebéd. Na ja, Muggia inkább még az Isztria, mint Olaszország. És ez így van történelmileg is.
A velenceiek után itt is megjelent Napóleon, majd az Isztriai-félszigettel és Trieszttel együtt az Osztrák-Magyar Monarchia gyámsága alá került. A világháborúk után Pirannal, Izolával és Koperrel együtt Trieszt külső kerületévé vált, majd az 1954-es londoni békeszerződés alapján Olaszországhoz csatolták, míg a másik három említett városkát Jugoszláviához. Szlovénia függetlenségének kikiáltásával megőrizték az 1954-es határvonalakat, így Muggia egyetlen isztriai településként ma is Olaszország részét képezi.
Muggia egykori erődje magán kézben van, így nem jutunk be
A pizza után jár természetesen egy jó olasz fagyi, majd felsétálunk a várhoz, ami ma Villiano Bossi szobrászművész magán rezidenciája. Az épület elvileg látogatható, csak jó előre be kell jelentkezni, hogy az ember otthon találja a művészt. Nem kellemetlenkedünk, lebeszélem arról a srácokat, hogy nyomogassuk a kaputelefont.
Muggia nagyon kellemes hely, de hátra van még Koper és Izola. Sajnos a szlovén kikötővárost ki kell hagyjuk, mert a város határához érve hatalmas vihar keveredik. Jobb híján bemenekülünk a Lidlbe és bevásárolunk vacsorára és holnap reggelire.
Izola távolról jól mutat, közelről már kevésbé
Izolánál szerencsére alábbhagy az eső, így ott már tudunk tenni egy rövid sétát. Az egykor szigeten álló (innen van a neve is) település sokkal kevésbé érdekes, mint volt Piran és Muggia. A látványt a hatalmas jachtkikötő bitorolja, a rengeteg vitorlás agyonnyomja Izola városképét.
Izoláról nehéz értékelhető képeket készíteni
Körbesétáljuk tisztességgel, de nem hagy mély nyomot, nem úgy a Piran felé vezető út olajfa- és szőlőültetvényei. Csodálatos villákat, hétvégi házakat látunk gyönyörűen megművelt kiskertekkel. Egy kicsit autókázunk ezen a dombvidéken, majd leereszkedünk Strunjan sólepárlóihoz, amik Európa legöregebb ilyesfajta létesítményei. Több mint 700 éve termelik ki a tengersót a medencékből, amikre rengeteg tengeri madár repül be. A sólepárlót ingyenesen lehet látogatni, főleg így naplementéhez közeledve nagyon látványos az egész.
Csodazsép olajfa- és szőlőültetvények veszik körbe Izolát
Strunjan felé közeledünk
Strunjan látképe a sólepárlóktól
Ezek a sólepárlók 700 éve működnek
Remek sirályfotó
Piran látképe naplementekor Strunjan felől
Este még teszünk egy rövid sétát Piranban, hogy lássuk kivilágítva is, majd visszatérünk a szállásunkra. Én még lefekvés előtt kiviszem a holmik jó részét a parkolóházban álló kocsinkhoz, hogy holnap reggel ne kelljen a gyerekekkel együtt málházni. Még egy éjszaka Ljubljanában, aztán véget is ér az őszi szüneti kiruccanásunk.
Búcsú Pirantól és a szlovén tengerparttól
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
