A Tatacoa-sivatag nem véletlenül került fel a Kolumbiába utazó turisták térképére. Gyönyörű badland, ahol tényleg nincs más dolga az embernek, csak bámulni a panorámát és rácsodálkozni a víz tájalkotó erejére. A Tatacoa kötelező mindenkinek, aki Kolumbiába látogat.
Mivel anno már írtam a Tatacoa-sivatagról, ezért most elégedjetek meg egy képes beszámolóval.
La Victoria felől még csak félsivatagos a táj. Ez a Valle de los Deseos, a vágyak völgye, de hogy miért kapta ezt a nevet, azt nem tudom, mert pont nem olyan vidék, mint amire az ember vágyik.
A növényzet alapján is látszik, hogy a Tatacoa nem sivatag. Évi 1200-1400 mm csapadék éri ezt a vidéket.
Az erózió felszínre hozza a rétegeket. Anno ezt a vidéket egy beltenger borította, majd később a Rio Magdalena és annak mellékfolyói alakították a tájat.
Nehéz elképzelni, hogy pár tízezer évvel ezelőtt itt esőerdőkkel borított mocsarak voltak. Az Andok kiemelkedése és a vulkánkitörések okozta klímaváltozás szárította ki a medencét.
Természetesen most is leereszkedünk a badland mélyére. Utoljára, mikor itt jártam, rengeteg volt a parkőr, akik állandóan lefütyülték az embereket mindenhonnan. Annyire idegesítő volt mindenki számára a füttykoncert, hogy ma már nincsenek parkőrök a parkban, így viszont a turisták letapossák a kiszögelléseket.
Robi, Peti és Zsolt Kolumbia egyik leglátványosabb badlandjénél. Talán csal a Los Estoraques látványosabb nála La Playa de Belén közelében.
Azért érthető, a turisták miért szeretik ezt a környéket annyira.
Mai napig apró patakok szabdalják a felszínt. A száraz évszaknak köszönhetően nincsen bennük víz, így könnyedén körbejárható a badland.
Távolról a barázdák és árkok mélynek tűnnek, de valójában nem azok.
A sivatagi rész nagyjából másfél órás sétával járható körbe. Ennél sokkal többet nem is lehet eltölteni a badlanden, mert borzalmasan éget a nap.
Közelebbről már nem annyira jönnek ki a rétegek, de a színváltozások azért árulkodnak a földtörténeti korok klímaváltozásairól.
A növényzet nem a csapadékhiány, hanem a gyenge tápanyag miatt gyér. Kaktuszból azért sok van.
Búcsú a Tatacoától! Indulhatunk tovább délnek!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
