Kolumbia dél-andoki völgyeit titokzatos népcsoportok lakták, akiknek nem maradtak fenn falvaik és épületeik, csak szépen kidolgozott sírhelyeik. Tierradentróba utazunk, ahol ismét aktív a FARC, de ez csak sofőrünket, Henryt zavarja. A katakombák után felmászunk az inzai piramisra, ami Kolumbia talán legnagyobb régészeti talánya.
Kora reggel búcsút intünk Tesaliának és La Platába autózunk. A markánsan érdektelen városka az azonos nevű folyó partján fekszik egy széles völgyben. Henrynek kezd nem tetszeni, hogy iderángattam, mert fél a gerilláktól. Az elmúlt hónapokban újra feléledtek a harcok a rendőrség és a FARC között, legutóbb alig pár napja lőtték szét az inzai őrsöt. Mikor közlöm Henryvel, hogy bizony mi is megyünk Inzába Tierradentro érintésével, kérdőn néz rám:
- Minek? Mi van ott? Andrés, nem biztonságon Kolumbia ezen része - aggodalmaskodik.
La Plata főtere
Megnyugtatom, hogy nem lesz semmi baj, rengetegszer jártam már Tierradentro katakombáinál és soha, semmilyen bántódásom nem esett. Ha 2012-ben már tudtam oda csapatot vinni, akkor talán 2025-ben is sikerülni fog.
Henry a bajsza alatt morgolódva fordul rá a 37-es országútra, nagyjából végig hisztizi a következő egy órát. Jobb híján elengedem a fülem mellett és próbálok a tájra koncentrálni, ami most is ugyanolyan lenyűgöző, mint volt korábban bármikor.
Kilátás a Rio Páez völgyére féltávnál Tierradentro felé
Henrynek a homlokát veri a víz, mikor meglátja a megyehatár táblát, amin Cauca szerepel:
- Ez Kolumbia egyik legveszélyesebb útja, Andrés! Tőlem anno két autót is elloptak ezek a nyomorult kommunista lázadók, nem akarom ezt is odaadni.
- Nyugalom, nem lesz semmi gond. Tizedszer megyek végig ezen az úton, soha senki nem akart bántani, pedig anno még stoppoltam is rajta. Nincs mitől tartani, senki nem fogja elvenni a buszodat.
Henryvel a világ végén túl is voltunk már, ezért nem értem, miért retteg ennyire. Aztán végre elmeséli:
- Anno volt egy ügyem erre.
- Kábítószer?
- Igen. Egyszerre voltam fenn a radarján a gerilláknak és a rendőröknek. Nagyon nem hiányzik ez nekem. Ha bármelyik megállít, abból baj lesz.
Természetesen senki nem állja utunkat, így délelőtt 11 órakor befutunk a pisimbalái szállásunkra. A Refugio sajnos zárva tart, így visszatérek a csapatommal abba a falusi vendégházba, ahová majd tíz éven át hoztam a magyar turistákat. Ebéddel és limonádéval fogadnak minket, Henryt pedig megnyugtatják, hogy nem kell semmitől sem tartania, a gerillák nem piszkálják a turistákat, s mivel ő hozott minket, ő is biztonságban van.
Tierradentro sírhelyeiről már többször írtam, ezért most csak pár fotót hoztam
Ebéd után felkeressük a múzeumot, majd felsétálunk az Alto de Segovia és az Alto del Duende sírkamráihoz. Tierradentro régészeti feltárásairól már többször írtam, így nem kezdenék bele újra a történetmesélésbe. Elég erről a vidékről néhány lélegzetelállító fotó, minden mást pedig ebben a bejegyzésben lehet megtalálni.
A kilátás a katakombáktól egészen káprázatos
A közel három órás séta után beülünk egy családhoz jugózni egyet, majd felisszuk a szállásadónk rumkészletét. Henrynek is adunk, hogy kicsit oldódjon a nagy caucai frászban.
San Andrés de Pisimbalá ikonikus templomát ismét felújították
Másnap reggel kiadom az ukászt sofőrünknek: irány Inza! Ezt a falut pár nappal ezelőtt szétlőtték a gerillák, de az ilyesmi engem nem igazán szokott zavarni. Már csak azért sem, mert elég ritkán fordul elő, hogy egy falut alig pár nap leforgása alatt másodszor is megtámadjanak, így teljes nyugalommal irányítom barátomat a falu határában emelkedő piramishoz.
Útban Inza piramisához
Az inzai piramis, amit két éve tettek látogathatóvá, megosztja a kutatókat. Alakja alapján nem tűnik természetesnek, bár amennyire én tudom, geológiai vizsgálatnak nem vetették még alá. Biztosan nem épített dologról van szó, inkább sziklából vájt monolitról. A régészek nem találtak arra utaló jelet, hogy bárki is használta volna bármire is a piramist, leletanyag nem került elő a környékéről. A környező völgyben élő páezek szakrális célra használják, de nem igazolható, hogy ezt a spanyolok érkezése előtt is csinálták volna, illetve az sem, hogy a páezek ősei építették.
A piramisról egészen elképesztő a klilátás a Rio Ullucos völgyére
Maga az "épület" nem csak a ma emberének fantáziáját piszkálja, a spanyolok is sejtettek itt valamit. Ezt igazolja az a két bányajárat, amit feltételezhetően a 18. században vájtak a piramis alá. A spanyol krónikákban azonban nem esik szó ezekről a bányákról, így az sem egyértelmű, hogy akik a járatokat kialakították, mit kerestek pontosan, s ha ott találtak valamit, azt hova vitték.
Ezért a tájért még akkor is érdemes lett volna erre kanyarodni, ha éppen lőttek volna a gerillák
Akárhogy is, az inzai piramis egészen káprázatos hely. Nem csak a kialakítása és hasznosítása körüli misztikum, hanem a kilátás miatt is; a Rio Ullucos által vájt völgy egészen káprázatos felszínformákkal rendelkezik.
Az inzai piramis biztosan nem természetes eredetű, de az sem igazolható, hogy bárki is építette
Akár bazaltorgonák is lehetnének, de ezeket a köveket bizony faragták
Bár Henry vadul tiltakozik, erősködöm, hogy vigyen be minket a falu központjába, mielőtt megindulnánk San Agustín irányába. Öreg barátom izzadó homlokkal hajt be az amúgy teljesen jellegtelen település főterére, ahol az átlagosnál nagyobb a tömeg. Forgolódnak a chivák, nyüzsögnek a motorok, igazi caucai hangulat uralkodik az utcákon.
A bányajáratokat a spanyolok építették ki a piramis alatt, de nem tudni, mit kerestek pontosan
A rendőrőrs? Igen, azt szétlőtték. Az épületet kordonokkal és homokzsákokkal vették körbe, az átlagosnál pedig több katona és rendőr forgolódik a főtéren. Mi épp csak sétálnánk egyet a templom előtt, mire néhány méter megtétele után golyóállómellénybe öltöztetett katonák intenek, hogy ne fotózzunk, majd azzal a lendülettel pattannak is fel egy teherautó platójára és indulnak a bevetésre.
Inza faluja abszolút nem tűnik veszélyesnek, de állítólag az
Lehet, hogy ez egy Kolumbiában a 2020-as években utazó turistának félelmetes, de korábban ez teljesen normális volt mindenfelé, akár Bogotában is. Nekem annyira természetes, hogy a rendőrséget homokzsákokkal védik és a katonák rohamöltözetben vannak, hogy talán az se tűnne fel, ha épp gerillák mellett szürcsölnénk el a délelőtti lulólevet.
Azok a lyukak a falon a pár nappal ezelőtti támadás nyomai
Henry persze továbbra is ideges. Szerencsére csak San Agustínig visz minket, nem tovább. Jobb is, ha most egy kicsit hagyom pihenni...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
