Chiapas délkeleti szegletében elképesztő nyugalom telepszik ránk. Las Nubes vízesései után a Las Guacamayas Lodge felé vesszük az irányt, ahol fantasztikus élővilággal találkozunk. Meseszép és hihetetlenül egzotikus Mexikó ezen része.
Mielőtt folytatnánk utunkat tovább a guatemalai határvidéken, természetesen ellátogatunk Las Nubes vízeséseihez. A Rio Santo Domingo ezen a ponton kiszélesedik és ketté nyílik, gyönyörű zuhatagot képezve az egyik kanyarulatban.
Las Nubes varázslatos hely
Az ökoparkot kocsival érjük el. A belépő nem sok, mindössze 40 peso fejenként. Leparkolunk, majd az amúgy eléggé elhanyagolt lodzson keresztül sétálunk le a vízesésekhez. Semmiféle kerítés nincs, így egészen a leszakadásig lehet sétálni, ami egyrészt tök oké, másrészt kicsit kalandos két pici gyerekkel. Zaránd még csak a napokban töltötte be a 4. életévét, nem kiszámítható még a mozgása és a félelemérzete sem ott van, ahol a miénk.
A függőhídról sem néz ki rosszul Las Nubes
A park végében van egy függőhíd. A túloldalon folytatódik az út a folyó túlpartján egészen Zacualtipánig, de odáig már nem sétálunk el. Egy rövidbámészkodás után visszatérünk a kocsihoz, majd elautózunk Santa Margarita Agua Azulig abban a reményben, hogy sikerül a vízesésrendszer másik oldalát is megtekintenünk, de a bevezető út annyira rossz állapotban van, hogy ezen törekvésünkről le kell mondjunk.
Egy búcsúkép Las Nubesről
Gyönyörű, felfedezetlen vidék Las Nubes. Biztos, hogy jövök még erre, de akkor terepjáróval és a Laguna Miramart is útba ejtve. Most azonban megindulunk a Chiapas délkeleti csücskében megbúvó Las Guacamayas EcoLodge irányába, ami Mexikó talán legjobb őserdei állatmegfigyelő helye.
Las Nubes környékén is van már állat, de a Las Guacamayas Lodge-tól azért többet remélünk
Az út errefelé már kevésbé látványos, El Ixcán után - ahol szó szerint érintjük a határt - kifejezetten unalmassá válik. Egy katonai ellenőrzőpontnál kanyarodunk le a főútról és indulunk meg északnak Lacandónia, vagyis a lakandón maják falvai mentén. A környék lakói többnyire marhatenyésztésből és kukoricatermesztésből élnek, népviseletet errefelé már senkin nem látunk. Sorban átkelünk Boca de Chajul, Lacantún, Galacia és López Mateos településein mielőtt megérkeznénk a Rio Lacantún partján fekvő Reforma Agrariába, aminek határában áll a Las Guacamayas Ecolodge. Nincs foglalásunk, de nem is nagyon kell, mert a szálló teljesen üres. Nem olcsó itt megszállni, illetve nem illeszkedik a budget-ünkbe, de a jövőbeni Mirador-túrák okán kénytelen vagyok áldozni rá.
Lassan kiérünk a hegyek közül és ellaposodik a táj
A lodzs, a szoba, a környezet, minden csodaszép. Abszolút az a hely, ahová lehet utazást tervezni azoknak, akik szeretnének egy kicsit megismerkedni Chiapas őserdei élővilágával. A szervezett csónaktúrákat kihagyjuk, mert gyerekekkel órákat ülni egy csónakban baziliszkuszokat és bozótmadarakat cserkészve nem túl felemelő, így inkább a lodzs és a falu környékén sétálgatunk. Így is van mit fotózni.
Nem olcsó mulatság a Las Guacamayas Lodge, de megéri a pénzt
A szobánk elé kilógatott függőágyból perceken át nézzük a szomszéd fán himbálódzó pókmajmokat, a talaj közelében repkedő morfókat és a tölcsérvirágokra berepülő színes kolibriket.
A lodzs a Rio Lacantún partján fekszik
A lodzs végében van egy szarvaspark. A személyzet feladata a gidák cumiztatása, ami nagyon tetszik a fiaimnak. Látunk továbbá tukánokat, harkályokat és természetesen arapapagájokat is a sok apró, színes madár mellett.
Fantasztikus élővilág fogad minket a lodzson
A falu amúgy nem túl izgalmas, ahogy a lodzs étterme sem. Nem túl jó a konyha, de legalább drága. Azt nem bánom, hogy csak egyszer eszünk itt.
Mindent összevetve: jó egy kicsit itt megnyugodni, hallgatni az őserdő morajlását, élvezni a kényelmet. Jöhetnek ismét a romvárosok! Holnap irány Yaxchilán és Bonampak!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
