A Dominika legszebb városának tartott Puerto Platában töltünk egy napot és nem bánjuk meg. Bár messze nem ez a Karib-térség legvonzóbb települése, a főtér, az erőd, az Isabel de Torres Nemzeti Park és a Sosúa környéki strandok mind megérnek egy kitérőt. Végre egy hely, ahol nem érzem időveszteségnek és pénzkidobásnak az ittlétünket.
Puerto Plata a Dominikai Köztársaság legszebb városa, szokták volt mondani. Az eddigi dominikai legekből eddig nem sok okozott Hűha-élményt, így szkeptikusan szállok ki a kocsiból a világítótorony alatt kialakított parkolóban. A torony természetesen nem látogatható, mert éppen szétesni készül, de hogy az erőd miért tart zárva, azt nem igazán értjük. Mindegy, nem egy kimagasló épület, bőven elég kívülről körbefotózni.
Puerto Platát a karibi óceánjáró hajók is útba ejtik
Puerto Plata hemzseg a turistáktól, mivel rengeteg óceánjáró hajó teszi tiszteletét a kikötőben. Velünk párhuzamosan vagy ötszáz, többségben amerikai turista mászkál az utcákon, ami nem tesz jót a városképnek, nehéz érdemi fotókat készíteni az amúgy nem túl látványos utcákról. Mert bár Puerto Plata tényleg az ország leghangulatosabb városkája, azért igen messze van Cartagenától, Paramaribótól agy akár Willemstadtól, ha csak a karibi gyarmati városokat veszem alapul. A főteret egész szépen rendbe rakták. Annak ellenére jól néz ki, hogy a katedrális stílusa nagyon elüt a koloniális épületektől.
A San Felipe-erőd és az előtte lévő La Puntilla Park
A főtértől egy utcára található a Rózsaszín utca. Itt elképesztő a tömeg, csak lépésben lehet haladni. Kicsit a guatapei sétálóutcára hajaz, az ilyen giccses, túlzó "látványosság". De tényleg! Miért kell még a muskátlit is rózsaszínre festeni???
Puerto Plata belvárosáról nehéz jó képeket készíteni, mert mindenfelé óceánjárós turistába botlik az ember
Az esernyős utcán már nem akadunk fenn, ilyenből már Magyarországon is van pár. Amikor először ilyet láttam, még tetszett, de Dominikán ebből is túl sok van, teljesen feleslegesen.
Tényleg muszáj mindent rózsaszínre festeni?
A város turistacsapdái a szivarüzemek. Ezekből elég sok van város szerte, mi sem kerülhetjük el, hogy benézzünk egy ilyenbe. Vicces, hogy amíg odahaza a fiam egy nyalókáért nem mehet be a nemzeti dohányboltba, itt simán odaültetik az 5-6 éves turistagyerekeket szivart sodorni. Pozitívum, hogy nem erőszakosak, nem tukmálják a szivart, így nem érezzük kellemetlenül magunkat, hogy vásárlás nélkül távozunk.
A 21. század elmaradhatatlan kisvárosi dekorációja: az esernyő
Ebédre empanadázunk egyet, majd irány a felvonó, ami az erődhöz hasonlóan zárva tart. Értem én, hogy hétfő van, de kismillió turista kering mindenfelé. Érthetetlen, miért olyan fontos az idegenforgalomban a hétfői szünnap.
Egy jó szivart kora reggel?
Bár a gyerekeink nem boldogok, kénytelenek ismét kocsiba ülni, mert felvonó hiányában csak így lehet feljutni a város fölé emelkedő hegytetőre, ami egyben az Isabela de Torres Nemzeti Park otthona. Bár odafelé tiszta a szubtrópusi erdőkkel borított kiemelkedés, felérvén masszív köd fogad minket, így nem látunk rá Puerto Platára. Nem baj! Akkor sétálunk egyet a botanikus kertben.
A közel 800 méter magas Isabel de Torres lentről nézve még tiszta, fent azonban már köd fogad minket
A közel egyórás körtúra során rengeteg szép virágot és trópusi növényt csodálhat meg az ember, de az élményt inkább a gyíkok jelentik. Azokból rengeteg olyan fajt látunk, amit eddig sehol. A madárvilág sem rossz, de a sok kiránduló miatt nehéz érdemi fotókat készíteni.
Az Isabel de Torres Nemzeti Parkban a legnagyobb élményt a gyíkok jelentik
Puerto Plata nem nagy, egy fél nap bőven elég arra, hogy az ember körbejárja, így nem maradunk tovább, folytatjuk utunkat tovább nyugatnak. Zaránd és Barangó csobbannának, így átugrunk a közeli Sosúába, aminek egészen kellemes a tengerpartja. Amúgy a városka sem rossz, de azért annyit nem ér, hogy itt töltsük az éjszakát. Amúgy valószínűleg nem is tudnánk, ugyanis Sosúa a dominikai felsőosztály gyülekezőhelye, ahol mindent a gazdagok pénztárcájához mérnek. Kicsit olyan, mint St. Tropez a francia riviérán, persze szigorúan dominikai köntösben.
Sosúa egy picit elitista a mi ízlésünknek
Sosúától kb. két óra utazás Rio San Juan, ahol már jó előre kinéztem egy szállást. A Villa Castillo de los Minos egy amerikai fickó vendégháza, ahol 2700 pesóért, nagyjából 50 dollárért zseniális apartmant bérlünk. Hatalmas ágyak, felszerelt konyha és medence jár hozzá. Maradnánk itt tovább is, de egy hét múlva Eriéknek haza kell indulniuk, így csak egyetlen éjszakára vesszük ki.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
