Palenque nem véletlenül Mexikó egyik népszerű turistadesztinácója. Messze ez a legszebb romváros az országban, olyan múlttal, amihez foghatót egyetlen yucatán-félszigeti régészeti park sem tud felmutatni. Hosszú utazás után érkeztünk meg Palenquébe, de abszolút megérte. Többedszerre is.
Hochob romvárosának a körbejárása után hosszú, unalmas utazás veszi kezdetét Dél-Campeche síkvidékén keresztül Palenque irányába. Kevés megállót iktatunk be, hogy haladjunk, de itt-ott azért nyújtózunk egyet. Az első pihenőnket Nayarit Castellot falujánál tartjuk, ami egy apró lagúna partján fekszik. Arra jó az itt töltött tíz perc, hogy rommá csípessük magunkat a szúnyogokkal. Nem értem, hogy tudnak emberek ilyen helyen élni.
Nayarit Castellot lagúnája csak arra jó, hogy agyoncsípessük magunkat
A következő megállónk a Noh-lagúna partján fekvő Centenario. Itt csatlakozunk be a Chetumalt Escárcegával összekötő útba, s mivel pont ebédidő van, be is ülünk egy lagúnaparti étterembe enni valamit. Nem olcsó, egy mezei csirkemell 250 peso, de legalább van egy kis kilátás a tóra.
Kilátás a Noh-lagúnára az étteremből
Escárcegáig gyorsan haladunk, közben többször is keresztezzük a Tren Maya készülőfélben lévő útvonalát. A lassan egy évtizede épülő vasútvonalat kifejezetten a turizmus miatt fejlesztik. Azt remélik tőle, hogy a Tren Mayával lekerül a nyomás a Cancún-Playa del Carmen-Tulum partszakaszról, és az olyan maja romvárosokról, mint Chichén Itza, ahol a tömeg miatt ma már létezni sem lehet. Való igaz, a toltékok által egykoron elfoglalt maja városnál rengeteg látványosabb régészeti park van a félszigeten (elég csak a tegnap általunk felkeresett Xtampakra gondolni), de azt nehezemre esik elképzelni, hogy a partmenti resortokba tömörülő gazdag turistákat majd Calakmullal, Kohunlichhel vagy Edznával fogják elcsábítani egy delfinshowról. Ne legyen igazam, de szerintem a Tren Maya képtelen lesz visszahozni az árát.
A beruházás, ami Cancúnt köti össze Méridával, Palenquével és Chetumallal, nagyjából 30 milliárd dolláros költségvetéssel számol (mikor a projektet elkezdték, ez a szám még csak 8 milliárd volt). Egyes szakaszai 2024-ben már megnyíltak, de összesen 275 millió pesós bevételt generáltak, míg a vonal fenntartása ennek tízszeresébe, 2,8 milliárd pesóba került az államnak. Tehát nem, hogy profitot nem termelt első évében a Tren Maya, még a fenntartására kalkulált összeg tizedét sem sikerült összeszednie. Mondhatnánk, a beruházás teljes csőd, de a projektben résztvevők bizakodók, mondván, csak meg kell szokják a turisták, hogy vonattal járják körbe a Yucatán-félsziget nevezetességeit. Ehhez mondjuk kellene egy működő honlap, de az se nagyon van.
Escárcega után megnövekszik a forgalom, s bár sok helyen lehet 120-szal repeszteni, a rengeteg apró falu miatt sokszor kell lelassítani. A gyerekeink egész jól viselik az utazást, de a vége felé már nagyon unatkoznak. Catazajá városkájánál elrendelünk egy rövid pihenőt, hogy tudjanak egyet szaladni a malecónon. A szinte teljesen kihalt település arról nevezetes, hogy az azonos nevű lagúnában állítólag lamantinok élnek. Nyilván nem a városban kell őket keresni, úgyhogy nem fordítunk komoly figyelmet az állatoknak.
Catazajában tartunk egy rövid pihenőt
Palenque felé át kell keljünk egy kamionos ellenőrzőponton, amin elég nehéz eligazodni. Állítólag azért hozták létre, hogy a Guatemala felől érkező illegális migránsokat leszedjék a kamionokról, de hogy azok miért pont erre jönnének és nem arrafelé, ahol nincs ilyen létesítmény, azt nem tudom. Teljesen indokolatlan és idegesítő hely, ami csak arra jó, hogy teljesen összezavarja az embert és ne tudja, merre van arccal előre.
Palenquébe a késő délutáni órákban futunk be. Nincs semmilyen foglalásunk, most is véletlenszerűen állunk meg kisebb hoteleknél, de nem igazán találunk elfogadható szállást; vagy a szoba kicsi, vagy az ágyak száma nem megfelelő. Végül a központban sikerül kivennünk egy aránylag vállalható szobát, igaz, nem túl olcsón. Éjszakánként 1050 pesót kell fizessünk a Hotel Le Croix-ban, ami alaposan meghaladja az erre szánt keretünket, de Palenque az Palenque, egyszer belefér.
Ami érdekes, hogy a központban nem látunk egyetlen turistát sem. Jó 15 éve jártam itt utoljára, de az akkori emlékeim szerint mindenhol külföldiek korzóztak, most pedig sehol egy Columbia kalapos lélek. Nem baj ez, szeretem, ha nincsen tömeg, de meglep, hogy egyedül mászkálunk fehér emberként Palenque főterén.
A hosszú út végén megérdemlik a nyalánkságokat
A gyerekek a játszótéren mászókáznak, amíg én beszerzem az esti tacosokat, aztán persze kapnak jégkrémet és az örök kedvencet: marquesitast.
Másnap kicsit borongós az idő. A napot nem a romoknál, hanem az Aluxes névre hallgató állatkertnél kezdjük, hogy a gyerekeinknek is legyen valami élvezhető a nem túl szép időjárás mellett. 30 dollár a családi jegy: nem olcsó.
Mondjuk azt, hogy az Aluxes egynek jó, de azért itt sincs minden rendben azzal, ahogy az állatokat tartják. Én magam minden ilyen létesítményt bezáratnék, ha tehetném, vagy ha azt nem lehet, akkor működési minimumként a Francia Guyana-i állatkertet nevezném meg, ahol ténylegesen van életterük az állatoknak. Az Aluxes jellegű parkokat a gyerekek élvezik, a szülőknek pihentető, az állatoknak valószínűleg kín.
Az Aluxes állatkertben sok állatot látunk, de nem ez lesz a kedvenc ilyen létesítményem
Az időjárás a nap hátralévő részében sem javul. Borongós, párás, azt várjuk, mikor ered el az eső.
Palenque romvárosába (eredeti nevén Lakamha) a belépő 150 peso, gyerekeknek 65. Ez teljesen rendben van, de hogy miért szednek külön 100 pesót fejenként városi adóként, az rejtély. Ráadásul a parkot saját kocsival elérni nem lehet, ehhez buszra kell ülni, amiért újra fizethet az ember. Soha nem értettem, ezeket a díjakat miért nem egyben szedik be, miért kell ezekkel a tételekkel kínozni a turistákat.
Talán a borongós időnek köszönhető, de a romvárosban nincsenek sokan. Egyáltalán nem bánom, mert a Chichén Itzához hasonló tömegmegmozdulásoktól borsódzik a hátam. Palenque a kontinens tíz leglátogatottabb régészeti parkjainak az egyike, az eddigi útjaim során szinte képtelen voltam normális képet készíteni róla a tömeg miatt. Most azonban - úgy néz ki - eljött az idő, úgyhogy gyorsan körbe is szaladom a romokat, nehogy megérkezzen néhány busznyi kínai és belerondítson a tájba.
Palenque palotaépülete ma már sajnos nem látogatható
Palenquét már az i.e. 7. században lakták, a nagy építkezések kora azonban a klasszikus kor hajnalán, 250 körül kezdődött. A város azon maja települések egyike, aminek múltja nyitott könyv a régészek előtt.
Első ismert uralkodója Kuk Bahlam, aki 431. március 10-én lépett trónra. A sztéléken talált feliratok szerint az őt követő három uralkodó Tok Tahn városából származott, de hogy ez a település hol van, azt nem tudjuk.
599-ben Calakmul lerohanja Palenquét, de hatalomban tartja Yohl Iknal királynőt, majd 611-ben újabb támadást indít a város ellen és kivégzi annak fiát, Ajen Yohl Matot. A trónra Calakmul Sak Kuk királynőt ülteti, akinek fia, Kinich Janaab Pakal 615. július 26-án átveszi a tisztséget. Pakal király 68 éven át uralkodik, ekkor épülnek a város emblematikus palotái. 624-ben lép frigyre Tzak bu Ajawval, Tok Than hercegnőjével, akitől három gyermeke születik.
684-ben legidősebb fia, Kinich Kan Bahlam II kerül trónra, aki kiűzi Moral-Reformából a calakmuli Kaan-dinasztiát és csatlósává teszi a várost. 711-ben Toniná megtámadja és legyőzi Palenquét, ami így tíz éven át a kistestvér hűbérese. Ezt az időszakot Ahkal Mo Nab III trónra kerülése zárja le, aki kiűzi a toninái helytartót és megszilárdítja Palenque politikai helyzetét. Ez az időszak a város második aranykora, hatalmas építkezések kezdődnek. 764 és 783 között Kinich Kuk Balahm II az uralkodó, nevéhez a Palota felújítása kötődik.
Az utolsó említett király Wak Kimi Janaahb Pakal, aki 799-ben kerül hatalomra, de ténykedéséről nem sokat tudunk. Ahogy Palenque későbbi időszakairól sem. Az biztos, hogy a 12. századig még lakták a várost, de sem uralkodókról, sem történelmi eseményekről nincsenek információink.
A Palota falait ehhez hasonló díszesen faragott frízek borítják
Palenque feltárt és bejárható része nem nagy, három zónára bontható. Az egyik a Palota és környéke, a másik az északi épületegyüttes a labdajátéktérrel, a harmadik pedig a magasabb platformon álló Kereszt-csoport.
A helyszínek többsége a tömegturizmus miatt sajnos nem látogatható, így ma már a frízekkel ellátott Palota lépcsőjére sem lehet felülni. Pedig a torony előtt álló belső tér falai olyan történelmi eseményeket örökítenek meg, mint Pomona uralkodójának, Ahiin Chan Ahknak a rabul ejtése, valamint Santa Elena királyának, Nuun Ujol Chaaknak a látogatása.
2009-ben még simán beengedtek a Palotába, ma már erre nincs lehetőség
A belső lépcsősoron hieroglifák láthatók, amik Pakal 659-es hadjáratának sikereit mutatják be, valamint megemlíti a toninái behódoltság időszakát is. A palotán belül fürdő is működött, aminek aljában a régészek Pakal mellszobrára leltek.
A torony kilátóként és csillagvizsgálóként funkcionálhatott. Itt találták meg azt a 96 hieroglifát tartalmazó táblát, amit Kinich Kuk Balahm II állíttatott Palenque uralkodóinak listázására.
2009-es csapatunk a Feliratok temploma előtt - ma már ezt a képet sem lehetne meglőni
A Palota mellett áll a Feliratok temploma, ami Pakal király sírját rejti. Ma már sajnos nem látogatható. A sírkamra alatt pár méterrel vízvezetéket találtak, aminek a feladata Pakal király lelkének Xibalbába szállítása lehetett.
A Feliratok temploma már csak kívülről tekinthető meg
A Feliratok temploma helyette a szomszédos XIII-as templom sírkamrája, a Vörös királynő szarkofágja tekinthető meg. Messze nem olyan látványos, mint Pakal király sírja, s mivel a múzeum hétfő lévén zárva tart, nem is tudjuk majd megnézni, mit is rejtett a sír.
A Vörös királynő szarkofágja
A templomsort a Koponyák temploma zárja le. Itt is találtak sírkamrát, de nem ismert, mely uralkodójé volt. Sajnos ez az épület is le van zárva.
A Koponyák temploma sem látogatható
A labdajátéktéren át jutok el az északi épületegyütteshez, amit feltételezhetően a 8. században építtetett Ahkal Mo Nab III és Kinich Kuk Balahm II. Itt is találtak sírkamrát, de a benne nyugvó uralkodó személye sem tisztázott.
Palenque labdajátéktere
Az északi épületegyüttest feltételezhetően a 8. században építették
Palenquében is tiszteletüket tették a teotihuacániak a 4. században, ennek bizonyítéka az ottani viharisten ábrázolása az egyik épület homlokzatán
Megkerülvén a Palotát a Kereszt-csoporthoz sétálok fel. Három szépen restaurált épületet Pakal király fia, Kinich Kan Bahlam II építtette. Mind közül a legmagasabb a Templo de la Cruz, ahonnan Palenque legszebb panorámája tárul az ember szeme elé.
A Gróf temploma egy máig ismeretlen uralkodó temetkezési helyéül szolgált
A templomon belül a romváros legizgalmasabb hieroglifa táblája látható, ami Palenque három istenének állít emléket, illetve egy 692-ben tartandó ceremóniát is megemlít. Palenque három istenének az életfát, a termékenységet és napot tartjuk, a Kereszt-csoport három temploma ezen isteneknek tiszteletére emeltetett.
A Templo de la Cruz háttérben az Árnyéktemplommal
A legrosszabb állapotban az ún. Árnyéktemplom van, aminek homlokzata leszakadt. Vele szemben áll a Naptemplom, ami Toniná 687-es elfoglalásának állít emléket.
Kilátás a Palotára a Templo de la Cruz tetejéről
A Kereszt-csoport mellett áll a XIV-es templom. Itt található a romváros talán leglátványosabb faragott táblája, ami Ahkal Mo Nab III hadvezérének, Chak Suutznak állít emléket.
A Naptemplom oldalában a XIV-es templommal
Az erdő mélyén számtalan alig feltárt templom bújik még meg, de sajnos ezek ma nem látogathatók. Az itt álló faragott táblák hadjáratokat, ceremóniákat, királyok beiktatását mutatják be. Pár év múlva talán ezek az épületek is megnyitják kapuikat a látogatók előtt.
A XIV-es templom faragott táblája Chak Suutz hadvezér hadjáratainak állít emléket
A gyerekeim gyorsan megunják Palenquét, szívesebben kergetőznek a füves tereken. Átveszem őket addig, amíg Eri is körbejárja a templomokat. Végül Barangó is úgy dönt, hogy az anyjával tart, én pedig addig autózom Zaránddal a fák árnyékában.
A parkoló felé visszasétálva még beugrunk Palenque feltárt lakóövezetébe. Három épületegyüttest is feltártak az elmúlt években, ezek közül a legutolsót, a J-csoportot 2023-ban nyitották meg a turisták előtt. Az itt talált leletek alapján tudjuk, hogy Chak Suutz és családja lakhelyéül szolgált.
Palenque egykori lakóövezete nem túl látványos, de történelmileg annál izgalmasabb
A Denevér-csoport épületeiben sok kerámia mellett egy olyan agyagedényre bukkantak, amin 13 799-es dátum szerepel. A feliratok szerint Palenque utolsó ismert uralkodójának, Wak Kimi Janaahbnak a családja lakott itt.
Búcsú Palenquétől az egykori maja fürdőnél
Palenque az a hely, amit egyszer mindenképp látnia kéne mindenkinek. Jó lenne, ha több helyszínt is megnyitnának a látogatók előtt, bár tudom, hogy az évi több mint egymillió látogató alapos pusztítást végezne rövid időn belül. Kicsit örülök a rossz időnek, mert így szabadon, sorállás nélkül láthattuk ezt a remek maja várost.
Az estét ismét a városban töltjük, holnap pedig megindulunk Ocosingo felé.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
