Bár Zolival azért utaztunk ki tíz nappal korábban, hogy madarászkodjunk, az élet úgy hozza, hogy fotózás helyett Chivor smaragdbányái felé kanyarodunk. Mielőtt azonban erre sor kerülne, bóklászunk egyet Macanal környékén. Abszolút nem bánjuk, hogy a tervek újraíródtak, fantasztikus két nap van mögöttünk.
Egy kedves barátommal, Zolival utazgatok a következő napokban Kolumbiában. Madarászkodni indulunk, végül vízeséseket fényképezünk, termálban úszkálunk és vegyülünk a falusiakkal. Machetá mellett rábukkanunk a Tocola-vízesésre, Tenzában pedig egy kocsmázás után teljesen átírjuk a következő napok terveit. Mert Kolumbiában teljesen felesleges tervezni bármit is, hisz úgyis belecsöppensz a véletlenek spiráljába, ami felülír mindent.
A csapat hazarepül, én pedig egy régi adósságot teljesítek magam felé. 2021 májusában Kolumbia az elsők között zárta le a pandémiát egy olyan tüntetéshullámmal, ami az akkori elnököt, Ivan Duquét végül elsöpörte. De nem csak Duque járt rosszul az utcai harcokkal, hanem én is. A kiábrándult és felbőszült tömegek lezárták a főbb utakat, így a tervezett Pereira körüli kirándulásaim tervét fel kellett adjam. Végül nem bántam meg, mert így láthattam Marsella színes utcáit, valamint Santa Rosa de Cabal vízeséseit, de azóta ott motoszkált a fejemben a visszatérés gondolata a térségbe.
A Los Nevados környékén a turisták többsége csak Salentót és a Cocora-völgyet keresi fel, pedig egy-két hágóval odébb sokkal látványosabb völgyek és kanyonok húzódnak. Ott van például Toche, ami a Föld legnagyobb viaszpálmaerdőjével rendelkezik, valamint a Combeima-kanyon, ami a környék egyik legjobb csillagtúrájának ad otthont.
Hátrahagyva a Bogotái-fennsíkot megindulunk a Magdalena-folyó völgyébe, illetve az annak túlpartján fekvő egykori aranybányába, Falán elveszett városába. A felhagyott bánya nem elsősorban az épületek és a járatok, hanem az élővilág miatt érdekes. Pókokkal, csigákkal, békákkal és rengeteg színes rovarral volt ezúttal is dolgunk.
Muzo a világ samragdbányászatának fővárosa, a dél-amerikai kontinens legvéresebb háborúinak a központja. A Guerra Verdétől mai napig szenvedő völgy Kolumbia legalantasabb smaragdcárjainak, drogvezérek által támogatott paramilitárisoknak és gerillacsapatoknak a harctere. Itt gyülekezik az ország söpredéke abban a reményben, hogy rálelnek egy kőre, ami Kolumbia leggazdagabbjai közé emeli őket. Rengeteg véres történet, kiszínezett legenda kapcsolódik Muzóhoz, amit második alkalommal kerestünk fel Mirador-csapattal.
Négy napon át járjuk Santander megye alacsonyabban fekvő vidékeit azért, hogy felkeressük Közép-Kolumbia legszebb vízeséseit. Közben érintünk pár szép koloniális falut, valamint Las Gachas természetes medencéit, ahol csobbanunk egyet. Gyönyörű része ez Kolumbiának.
A Közép-Kolumbiában tett körutazásunk következő állomása az a Gámbita, ahová a pandémia alatt véletlenül vettődtem egy Mirador-csapattal. Annyira megtetszett az, amit itt láttam, hogy azóta az utazásaink szerves részévé vált. Képes beszámoló a Hondura-kanyonról, a Manto de la Virgen-vízesésről és Chocó barlangjáról.
A csapat érkezésével megkezdődik a hagyományos Közép-Kolumbia túránk, de nem hagyományos módon. Az első napokban át kell írjuk a forgatókönyvet, mert semmi nem úgy van, ahogy terveztem. A Guatavita-lagúna helyett a Guacheneque paramóra jutunk el, az Ocetá paramo helyett pedig a Púlpito de San Jerónimót keressük fel. Ja, és sikerül megkóstolnunk Kolumbia legocsmányabb ételét, a jute de papát.
Visszatérvén Kolumbiába egy régi baráttal, Moncsival teszek egy rövid kirándulást a La Vega környéki hegyek között. Lagúnák, vízesések és fantasztikus panoráma. Nagyon hiányzott már ez az ország. Jó újra itt lenni.