Bolíviában belecsöppenek a gazdasági és politikai válság közepébe, ami üzemanyaghiánnyal, útlezárásokkal, tüntetésekkel borzolja a kedélyeket. Santa Cruzba két nap alatt, kalandos körülmények között érkezem meg, gyalogolva, traktoron utazva, kamionokat kerülgetve. Cserébe látok néhány csodálatos dolgot Roboré környékén. A Tucabaca-völgyben szépséges sziklákat, az El Manantial fincán pedig izgalmas piktogramokat fotózom. Ja, és minden elképesztően olcsó a válság gerjesztette valutaromlásnak köszönhetően.
Bolíviában lesz túrám, de a magas repjegyárak miatt Brazíliába repülök, ahonnan busszal utazom majd La Pazba. Első megállómat Campo Grande-ban és a közeli Aquidauanában tartom, ahol a Serra do Maracajú táblahegyeivel ismerkedem. Nem állítom, hogy ez lenne az ország leglátványosabb része, de már most többet adott, mint a tavalyi Rio Grande do Sulban tett pár napos utazásom.
Sokadszorra keresem fel az Iguazú-vízesést, ami bár Dél-Amerika egyik természeti csodája, mégsem tud lenyűgözni. A tömeg és az abból fakadó stressz ugyan nem csúfítja el a látványt, de az élményt letizedeli. Továbbra is a Salto Monday az, ami miatt szeretek a paraguayi-brazil-argentin hármas határra jönni.
Uruguayban 17 éve jártam utoljára. Annyi emlékem van róla, hogy már akkor borzalmasan drága volt, de legalább szörnyen unalmas. Jelentem, a helyzet változatlan, tényleg minden nyugat-európai árszínvonalon megy, de még így is sokkal élvezhetőbb, mint volt a dél-brazil partvidék. Jól esik a szemnek a tisztaság, a rendezettség és az, hogy nem érezni semmi veszélyt az utcákon sétálva. Uruguay nem lesz a kedvenc országom, de jó egy kicsit lelassulni a tavaszi melankóliában.
Dél felé folytatom az utamat tovább. Pelotas és Rio Grande városait keresem fel a brazil partvidéken, de nem látok mást, csak igénytelenséget és nyomort. Dél-Brazília nem véletlenül nincs fenn a turisták bakancsilstáján, mivel nincs itt más, csak a szublimált nagy semmi.
Majd húsz év dél-amerikai utazgatás után jutok el Sao Paulóba, Brazília és Dél-Amerika legnagyobb városába. Sok reményt az előzetes infók alapján nem fűzök hozzá, de Sao Paulónak még az igen alacsonyra tett lécet is sikerül levernie. Dél-Amerika tele van gázabbnál gázabb városokkal, de egyik sem olyan lepukkant lepratelep, mint Sao Paulo.
