Sokan élnek máig abban a tévhitben, hogy Kolumbia a gerillák és a kokain hazája. Nem állítom, hogy ne lenne jelen mindkettő az aktuálpolitikában és a gazdasági életben, de szerepük mára rendesen megcsappant. Olyannyira, hogy Kolumbia 2012 óta Peru mögött csak a második számú kokaintermelő ország, bár továbbra is a legnagyobb exportőr. Hiába az iparág hanyatlása, Kolumbiát nem ismeri az, aki nem próbált meg elmerülni a kokain világába ilyen vagy olyan módon. Mi az olyant választottuk...
Mindig is érdeklődtem az ősi, indián kultúrák iránt, de San Agustín jaguárfogakkal vicsorgó, áldoztati gyermekeket és poporót kezében tartó sámánszobrai egyszerűen letaglóztak. Hogy lehet az, hogy egy népcsoport, ami képes ilyen szoborcsodákat megalkotni, nem hagy maga után semmit. Máig nem tudjuk hogyan éltek, miben hittek, volt-e kapcsolatuk más, szomszédos törzsekkel. Jöttek, faragtak egy halom szobrot, majd elmentek. Kolumbia egyik legmisztikusabb régészeti parkjában jártunk.
Sokan Popayánt egyéjszakás kalandnak tartják Ecuador felé utazva, pedig a "fehér város" és környéke rengeteg csodát rejt. Nem kizárólag a hangulatos utcákról, kiskocsmákról és csodaszép templomokról beszélek, hanem Silviáról, a guambiano indiánok fővárosáról is, ami keddenként az ország legszínesebb piacának ad otthont. Egy hihetetlenül kedves és vendégszerető néppel ismerkedtünk meg.
Három évvel ezelőtt jártam először Salentóban és a Cocora-völgyben. Azóta minden évben visszatérek. Kevés olyan hely van a világban, ami ennyi idő után is meg tud babonázni, de a Nevado del Ruíz Nemzeti Park déli csücskében aláereszkedő Cocora-folyó völgye mindenképpen közéjük tartozik. Itt vannak a Föld legmagasabb pálmái, itt található a legnagyobb kiterjedésű paramo szerte Dél-Amerikában és itt él a világ legnagyobb kolibrije. Ezek csak a legek, de a Cocora-völgy ennél sokkal több.
Amikor kislány koromban először hallottam Cartagenáról, mindig úgy képzeltem, mint ahol indiánarcú szépségek és kreol fiúk vegyes gyülekezete jár táncot vérpezsdítő latin dallamokra. Pálmafákat, hőségtől vibráló bambuszkunyhókat, vakítóan kék tengert láttam magam előtt. Aztán, ahogy idősebb lettem, úgy módosult a kép. A sok rossz hír hatására így lett lelki szemeim előtt kokainszagú veszélyes és titokzatos hely, ami hemzseg a bűnözőktől. Cartagena, teljes nevén Cartagena de Indias se nem a strandolni vágyók paradicsoma, se nem a drogbárók játszótere. Cartagena az a hely, amit egyszer kötelező látni, majd bele kell szeretni és vissza kell ide térni. Ahogy én is tettem.
Kolumbia leglátogatottabb nemzeti parkját, a Tayronát kerestük fel. Bár az idő nem volt a legtökéletesebb, nekem így is hatalmas élmény volt a szépséges karibi öblökkel szegélyezett trópusi esőerdő, ami majmoktól és egzotikus madaraktól hangos. A környék egyetlen negatív élménye Taganga, ami szépen lassan halászfaluból partivárossá vedlik át.
Nem gondoltam volna, hogy San Pedro del Riót és Villa de Leyvát túl lehet szárnyalni, de Barichara simán kenterbe vágja mindkettőt. Kóstoltunk óriáshangyát, kecsketejből készült joghurtot, túráztunk ősi indiánösvényeken, majd dzsungeltúráztunk a Juan Curí-vízesés környékén. Kolumbia eddig sokkal hangulatosabb, mint volt Venezuela.
Rossz élménnyel kezdődik kolumbiai utazásunk, de aztán pár nap alatt minden megszépül. Bogotában nem töltünk sok időt, viszont Villa de Leyva környékét alaposan körbejárjuk, és leesik az állunk. Kolumbia olyan Venezuela után, mint egy Gundel-palacsinta a rizses csirke után. Svájcban érezzük magunkat, igaz, az élménynek ára is van. Kolumbia nem olcsó, nagyon nem.
Miután a tehénszállítók jóvoltából sikerült átkelnünk az Andok hegyláncain, Bailadores felé vettük az irányt. Tettük ezt azért, mert a helyiek elmondása szerint Bailadores a környék legszebb települése. Cáfolnunk kell! Bailadores bár nem ördögtől való, San Pedro del Rio simán túltesz rajta. San Pedro - ami nem csak a környék, de Venezuela legszebb faluja is egyben - tökéletes hely lenne, ha nem gondolnák úgy, hogy a pálinka marhalábszárból a legjobb.
Amikor kezembe került egy részletes Venezuela térkép, azonnal feltűnt, hogy Mérida körül elég sok településnév kezdődik Mucu- előtaggal. Ez felkeltette az érdeklődésemet, a válaszhoz azonban be kellett járni a déli falvakat, azokat, amikről semmi infót nem találtunk az interneten. Mucuchachíba beleszerettünk, utaztunk homok- és marhaszállító teherautón és láttunk egy hatalmas kígyót is. Venezuela ezen része sem unalmas.