Egy apró tolimai faluba, Murillóba utaztunk, ami azonnal belopta magát a szívünkbe. Ezen a helyen még kóbor kutyának is jó lenni, ezért ha nem lenne olyan hideg, biz' Isten ideköltöznénk. Kirándultunk egyet a Nevado del Ruíz oldalában, felkerestünk egy meseszép vízesést és barátkoztunk pár ibaguéi kirándulóval, akik el akarnak jönni Magyarországra. Semmi extra, csak egy átlagos nap Kolumbiában.
1985. november 13. Kolumbia egyik legszomorúbb eseményének a dátuma. Ekkor tört ki ugyanis az 5310 méter magas Nevado del Ruíz, aminek iszapárja elpusztította Armero városát. A világtörténelem negyedik legnagyobb természeti katasztrófája 22 000 emberéletet követelt. Elmentünk Armeróba, és felkerestük annak az Omayra Sáncheznek a sírját, akinek haláltusáját anno élőben közvetítette a televízió.
A Rio Magdalena völgyében fekszik az az Honda, ami közel 300 éven át Kolumbia egyik leggazdagabb városa volt. Aztán megépült az út Cartagena és Bogotá között, és Hondáról mindenki megfeledkezett. A várost a pusztulástól egy kegyetlen gyilkos, Gacha, más néven a Mexikói mentette meg.
Kinek jutna eszébe egy latin főváros agglomerációjába utazni? Hát nekünk! Azért, mert Kolumbiában még egy Budaörs jellegű település is lehet kedves hely. Funzába beleszeretünk, Madridot viszont ha tehetnénk, törölnénk a térképről. Végigjártuk a Bogotá környéki városkákat, mert ez is hozzátartozik egy kolumbiai utazáshoz.
Visszatérünk Kolumbiába, ahol összefutunk rég látott barátainkkal, Moncsival és Alexszel, valamint megismerkedünk a frissen Bogotába költözött magyarokkal. A hétvégét a San Luís-vízesés felkutatásával töltjük. Jól kezdődik két hónapos kolumbiai utazásunk.
Minden állatkertet zárjanak be most! Utoljára tíz évesen tudtam élvezni az ilyen létesítményeket, azóta a gyomrom felfordul, ha egybe is be kell tegyem a lábam. Sajnos elkövetjük azt a hibát, hogy utolsó Kolumbiában töltött napunkon betérünk a Santa Cruz Állatkertbe, ami kiveri nálam a biztosítékot.