A Los Llanosra mindig szívesen térek vissza, főleg a Hato Barley nőtt nagyon a szívemhez. A Kelet-Kolumbia túránkat ezen a tanyán kezdjük, de a Los Llanos elérése nem megy könnyen. A kamionos sztrájk kerülőutakra kényszerít minket, de végül csodálatos két napot töltünk el a birtokon, ahol rengeteg gyönyörű állatot sikerül lencsevégre kapnunk.
Túllendülvén a tüdőgyulladásomon a Tasco környéki paramón teszünk egy mesés kirándulást. Emellett megtekintjük Santa Rosa de Viterbo misztikus meteoritját, Gámeza festett szikláit, valamint ellátogatunk Kolumbia legkisebb falujába, Busbanzába is. Jó újra aktívnak lenni!
Eddig csak-csak megvoltam a covidommal, de El Cocuyba érve teljesen ledönt a lábamról ez a nyavalya. A Nevado El Cocuyba tervezett gyalogtúrák az áldozatai a betegségemnek, de mostanra egyáltalán nem érdekel, mi van a paramón, csak szeretnék rendbe jönni. Amíg azonban nem lázasodom be, nem kapok antibiotikumot. Két napon át fekszem kétoldali tüdőgyulladással abban a reményben, hátha szarabbul leszek, és akkor végre a gyógyulás útjára léphetek.
2021-ben egyszer már vezettem túrát nyakig covidosan és úgy néz ki, ez most megismétlődik. A Guaca melletti Almorzadero paramót ki kell hagyjam, úgy fuldoklom, de a kolumbiai patikusok mindaddig nem hajlandóak antibiotikumot adni, amíg nem lázasodom be. A Laguna de Ortices környéke betegen is szép, de jó lenne, ha végre a gyógyulás útjára lépnék, mert így nem lesz semmi a Nevado El Cocuyból.
Kolumbia egyik legnagyobb ipari kikötőjével, Barrancabermejával ismerkedem, majd irány Kolumbia legmagasabban fekvő települése, Vetas és a fölötte elterülő Santurban paramo. Minden tökéletes lenne, ha nem betegednék le, de úgy néz ki, sikerült valamit benyalnom.
Visszatérvén Kolumbiába az utam ahhoz az Hoya Panamához vezet, ahova már nagyon régen vágytam. Végre kipipáltam és nem bántam meg. A táj fantasztikus, a barlangok izgalmasok, a vízesések gyönyörűek, az emberek pedig elképesztően jó fejek. El Peñón környéke tökéletes leképezése annak, miért is Kolumbia a kedvenc országom.
