Ezúttal a Chicamocha-kanyon nyugati szegletére koncentrálunk, a Cañon de las Iguanasra és Zapatoca városkájára. Ismét fantasztikus dolgokat látunk, még ha így utólag azt is mondom, az Iguana-szurdokot talán nem volt okos dolog bevállalni gyerekekkel. Zapatoca és a Nitro-barlang azonban csillagos ötös, ahogyan a Guane-kilátó is, ahonnan talán a legszebb a kilátás az egész Chicamocha-kanyonban. Imádom Kolumbia ezen részét!
Hosszú utazás után végre megérkezünk az Andokba. Bucaramanga nem egy szép város, de a környéke egészen zseniális. Elsőként a Mesa de los Santost keressük fel, aminek déli csücskéből lesétálunk a Chicamocha-kanyon aljába. Ilyen panoráma még a Chicamocha Nemzei Parkból sem tárul az ember szeme elé. Kicsit bánom, hogy az időnk jó részét a karibi partvidékre fecséreltük el.
Mompóx városkája észak-kolumbiai utazásunk egyik legszebb emléke. Eléggé kiesik a turisták látóköréből ahhoz, hogy az ember átérezze a ma már Kolumbiában is oly ritka mágikus realizmust, ami áthatja Márquez Száz év magány című művét. Ja, ha itt jársz, mindenképp látogass el a Ciénaga de Pijiñóhoz, mert zseniális az élővilága.
Kolumbia karibi partvidéke eddig nem lopta be magát a szívünkbe. Sem Capurganá környéke, sem Necoclí, sem pedig Arboletes nem nyerte el a tetszésünket, így kicsit félve közelítettünk a San Bernardo-szigetek felé. Tolú csalódás, Isla Múcura is felejtős, de Tintipán szigete bejött. Ettől függetlenül Kolumbiába nem a Karib-tenger miatt fogunk visszatérni.
Kolumbia karibi partvidéke eddig nem hozta azt, amit vártunk tőle. Loricába érve azonban végre kapunk valamit, egy olyan csodát, amire abszolút nem számítottunk. A városka is megér egy sétát, de a közeli Ciénaga El Bañótól leesik az állunk; a Los Llanos óta nem láttam ennyi állatot. A Cotocá környéki mocsárvidék egy igazi paradicsom azoknak, akik szeretik a madarakat. Mi pedig szeretjük. Aki teheti, ide mindenképp látogasson el.
Capurganá nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, éppen ezért elvárások nélkül utazunk Necoclíba, majd Arboletesbe. Sajnos a két város nem kényeztet el minket, de egy valamit legalább megtanulok: soha többé nem megyek iszapvulkán közelébe!