Antioquiát Dél-Amerika Szilícium völgyének is szokták nevezni, bár vidéken általában nem a startupok, hanem a mezőgazdaság jelenti a bevételforrást. Sokáig a kávé volt a mindenható, de nem rég új mánia kezdődött: az avokádó. A zöld aranynak is nevezett növény a nyugat-kolumbiai mezőgazdasági bumm alfája és omegája, amiből az elmúlt években nagyon sokan meggazdagodtak. Ma La Cejától Salamináig nem lát mást az ember, csak avokádó-ültetvényeket, de ahogy minden csoda három napig tart, úgy az avokádónak is lassan befellegzik.
A Hacienda Nápoles mindenkinek hívószó, aki képes romantikával belemélyedni Kolumbia vérzivataros történelmébe. Pablo Escobar egykori birtokát kerestük fel, aminél kevés kellemetlenebb hely van Kolumbiában, de ez az érzés nem a drogbáró miatt van, hanem azért, mert Kolumbia képtelen helyén kezelni az 1980-as és 1990-es éveket. A birtok előtt tettünk egy sétát a kolumbiai Santorinin, valamint élveztük a természetet a Rio Clarónál, már amennyire a körülmények azt lehetővé tették.
Alighogy elrepül a panamai csapat, kezdődik a Nyugat-Kolumbia túrám. Megint lemaradok a repülőmről (másfél hónapon belül harmadszor), de szerencsére terv szerint tudjuk indítani az utazásunkat. Az El Tablazóról ereszkedünk le Supatába, aminél nem sok szebb gyalogtúra van Bogotá környékén. A klíma, a jetlag és a kimerültség kicsit megviseli a csapatot, de én biztosan tudom, hogy nem utoljára jártam végig ezt a remek ösvényt. Biztos, hogy jövök még ide csapatokkal.
Isla Contadorát az 1980-as években kezdte magának felfedezni a panamai elit, azóta mindenkinek van háza a szigeten, aki számít. A rongyrázás mára odáig fajult, hogy hajóval hozzák a vizet, hogy locsolni tudják a frissen nyírt pázsitot a villák udvarain. Eközben a sziget elnéptelenedett, alig maradt őslakosa. Contadora egészen szörnyű hely egy hátizsákosnak, Isla Saboga azonban elnyerte a tetszésünket. Csendes öbleivel, trópusi szárazerdeivel és szedett-vetett halászfalujával belopta magát a szívünkbe.
A pandémia előtt már utaztunk öt hónapot Barangóval; 2019-ben és 2020-ban Chile, Argentína és Kolumbia volt terítéken. Azóta gyarapodott a család, mostantól velünk tart a tízhónapos öccse, Zaránd is. A problémás határátkelések miatt kizárólag Kolumbiára koncentrálunk, annak is az északi részére. Akklimatizáció gyanánt Antioquia néhány ismertebb kisvárosát keressük fel, így jutunk el Jardínba, Jéricóba és Santa Fébe. A kiutazás nehéz volt, a helyben utazás azonban meglepően könnyen megy. Jó végre magunk mögött hagyni Európát.
Miután a csapatot feltettem San Joséban a repülőgépre, átsorolok a Wingo kapujához, ahol rövid várakozás után azt a hírt kapom, hogy a gép egyéb okok miatt nem száll fel. Nem jó hír, lévén lenne dolgom Kolumbiában, mielőtt Eri és Barangó kiegészülve a tíz hónapos kisfiunkkal, Zaránddal és a pótnagyival, Katával, megérkeznek Medellínbe.