Mindig azt mondom, hogy az igazi Peru a Machu Picchu után kezdődik. Sokan csak az inkák legismertebb romvárosa miatt ékeznek Peruba, én azonban tudom, hogy a Machu Picchu a kanyarban sincs azokhoz az élményekhez képest, amit Vilcabamba hegyei és VRAE jelentenek. Megérkeztünk Huancacalléba, ahonnan nemsokára nekivágunk Peru egyik legszebb gyalogtúrájának, ami Espiritu Pampába vezet.
A Szent Völgyben tett utazásunk következő állomása Pisac. A romváros az egyik legjobban feltárt inka település, éppen ezért rengeteg a turista, ami sokat elvesz az élményből. Ettől függetlenül Pisac kötelező látnivaló, mi a Mirador-csapattal szántunk rá egy fél napot.
Cuzco fölé magasodik az inkák egykori erődje és ceremoniális központja, Saqsaywaman. A romok megértéséhez kell egy kis fantázia, amiből a régészeknél nincs hiány. A fellegvár után látogatást teszünk Quenko, Puka Pukara és Tambomachay romjainál is, mindezt képes blog formájában.
Cuzco környékén rengeteg a látnivaló. Első körben a várostól keletre fekvő nevezetességekkel ismerkedünk, melyek közül kiemelkedik Tipón, az inkák termékenységi központja. Mivel a vidékről már írtunk korábban, ezért a romvárosokról most csak képes blog formájában írok.
A turisták többsége ugyanazt az útvonalat járja be Cuzco környékén, közben elkerüli az olyan csodákat, mint Maukallacta. Az egyik legszentebb inka várost egy év alatt sem látogatja annyi turista, mint ahányan megfordulnak a Szent Völgy romvárosainál egyetlen nap alatt, pedig Maukallacta nem csak szakrálisan kiemelkedő, de szép is. Ismét elmondhatom, hogy Peru igazi látványosságai a híres helyszínek hátsó kertjében vannak.
Megérkezem Peruba. A repülőmet várva ellátogatok a tumbesi mangrovéba, ahol teszek egy rövid, kétórás csónaktúrát. Ha címszavakba kéne foglalnom az eseményeket, akkor az így nézne ki: földrengés, aktatáskás pénzváltó, kötöszködő határőrök, egy jó fej venezuelai, krokodilfarm és rengeteg szúnyog. Jó olvasást!