Guaduas egy meseszép város, mégsem ismerik a turisták. Pedig remek alternatíva lehetne azoknak, akiknek elegük van a Villa de Leyvát ellepő turistahordákból, és olcsón szeretnének megismerkedni Kolumbia koloniális világával. Ha erre jársz, mindenképp ugorj be ide!
San Juan de Rio Seco! Nem mondok mást, csak annyit, hogyha egyszer Kolumbiában jársz, ide mindneképp látogass el. A völgy, amiben ez a falu fekszik, Kolumbia egyik természeti csodája. Ja, amúgy a Tábor-hegy alatt találtunk egy pulit. Mi magyarok egészen biztos, hogy Kolumbiából származunk.
Hivatalos ügyeink végeztével úgy döntünk, nem utazunk vissza délnek, hanem maradunk a környéken, mivel teljesen mindegy merre tart az ember Kolumbiában, úgyis belebotlik valami csodába. Ezúttal sem csalódunk. Megismerkedünk egy névtelen kultúra emlékeivel a Piedra de Tunjo régészeti parkban, ellátogatunk a muiscák utolsó fellegvárába, Zipacónba, valamint egy szép vízesés után a fény és szeretet földjének apró falvaiban bóklászunk.
Magyarországon nehéz lenne vállalkozni? Akkor nem tudod, mi megy Kolumbiában. Nem, nem az adókról beszélek, hanem arról, hogy errefelé még egy céget is kínszenvedés megalapítani. Hónapok óta várjuk a csodát, ami lehet, soha nem jön el. A bürokrácia mindenhol az ember idegeire megy, még a roppant nyugodt Kolumbiában is.
A Prado-víztározónál jártunk, ami az egyik legszebb tó Kolumbiában. Tudják ezt a kolumbiai hírességek is, hiszen mindnek van itt háza. Még az sem zavarja Shakirát és Juanest, hogy drogbárók és smaragdcárok a szomszédjaik. Többek között a volt panamai diktátornak, Manuel Noriegának is van itt villája. Prado az a hely, amiről a külföldi turisták azért nem tudnak, mert a kolumbiaiak el akarják titkolni előlük. Minket nem vezettek meg, láttuk, mitől döglik a légy errefelé.
A vidéki Kolumbia elvarázsolja az utazót, nincs ez másképp Cunday környékén sem. Voltunk abban a faluban, ahol a kolumbiai gerillamozgalom életre kelt, jártunk egy senki által nem ismert vízesésnél és egy kevésbé izgalmas barlangnál, de a legnagyobb élményt még mindig az emberek jelentik.
Kezd az az érzésünk támadni, hogy Fusagasugá környékén mindig el lehet tölteni plusz egy napot. Két éjszakával számoltunk, de már az ötödiken vagyunk túl, mivel a város szomszédságában rengeteg a látnivaló. Ezúttal a panche indiánok szent hegye, a Cerro Quinini volt soron.
Tudtad, hogy van egy növény, amiből ha jó sokat eszel, halálod után mumifikálódsz? Elég bizarul hangzik, nem? Pedig a kolumbiai San Bernardóban meg vannak róla győződve, hogyha minden nap elfogyasztasz egy guatilát, belőled is lehet kiállítási tárgy egy mauzóleumban.
Kolumbiában nem kell ahhoz még fél órát sem utazni, hogy az ember egyik csodából a másikba csöppenjen. Negyedik hónapja utazunk az országban, és eddig egyetlen perc üresjáratunk nem volt. Ezúttal a Reserva Natural San Rafael volt soron, ami olyan, mintha az Avatar megálmodott világa valósággá vált volna. Ki merem jelenteni, hogy Kolumbia az amerikai kontinens legizgalmasabb országa.
Egy takarítónőnek hála eljutottunk a Rio Sumapaz völgyébe, aminél eddig nem sok szebbet láttunk. Pár éve még gerillák uralták a környéket, de a jövőben Kolumbia egyik szenzációja lesz, ez egészen biztos. Hatalmas vízesések, félelmetes szakadékok és gazdag fincák sorakoznak egymás mellett, Bogotától nem is olyan messze. Ha erre jársz, eszedbe ne jusson kihagyni!