Mirador Blog

Legfrissebb bejegyzések

Rosszkor jöttünk Roatánra

Ha egy karibi szigeten esik az eső, az ember nemigen tud magával mit kezdeni. Próbáltunk kirándulni, kipipálni Roatán nevezetességeit, de ha nincs a Flor de Caña, nem tudom mi lett volna velünk.

A Hondurasba érkező turisták 99 %-a kizárólag Copánt és Islas de la Bahía szigeteit, Utilát és/vagy Roatánt keresik fel. Mi már számtalanszor jártunk Hondurasban (utoljára a Fonseca-öböl partvidékét jártuk be alaposan), viszont az ország leghíresebb maja romvárosáról, a mindenki által felkeresett Copánról ezidáig nem írtunk. Mivel a Mirador csapattal útban a Karib-tengerhez itt léptük át a guatemalai határt, adta magát, hogy felkeressük a maja civilizáció egyik legizgalamasabb régészeti parkját.

Gasztrofalu és világörökség a vulkánok árnyékában

Kalandozni a közép-amerikai konyhaművészetben olyan, mint strandpapucsban hegyet mászni; lehet vele próbálkozni, de sok jó nem sül ki belőle. Ha röviden kéne nyilatkozzak a kontinens gasztronómiájáról, akkor azt mondanám: csapnivaló. Egyetlen kivétel akad csupán, Juayúa, ahol hétvégente összejön fél El Salvador egy közös, nagy zabálásra.

A salvadori bandaháborúk

San Salvador 2015 óta a Föld legveszélyesebb városa. Két éve nem volt olyan nap a városban, hogy ne öltek volna meg valakit, de ezek a gyilkosságok többnyire a drogon vitázó bandákhoz köthetők. Turistaként az ember ebből szinte semmit nem érez, csak azt, hogy San Salvador központjában nem jó lenni. Santa Teclában viszont igen, amiben nagyon kellemesen csalódunk.

Beleszeretni El Salvadorba

El Salvador nem egy látványos ország, de aki útba ejti, általában beleszeret. Nem a képeslapokról visszaköszönő látnivalók miatt, hanem az emberek és a hangulat miatt. És még a pupusa is ehető.

Kínszenvedés a Telica-vulkánon

Mirador csapattal másszuk meg Nicaragua legszebb tűzhányóját, a Telicát, hogy a végére soha többé ne akarjunk vulkánt mászni. Na jó, ez így nem igaz, de kell egy pár nap lazulás, mielőtt újra nekivágunk a hegyeknek.

A Maderas-vulkán

A Masayán átélt lávaélmény után Isla Ometepe felé vesszük az irányt a Mirador csapattal, hogy megmásszunk egy kihunyt, de annál látványosabb vulkánt, a Maderast. Az ám, csakhogy nem számolunk az El Niño előszelével, ami esőt hoz a szigetre a száraz évszak kezdetén.

Lávaélmény a Masaya-vulkánon

Kitört a Masaya-vulkán, úgyhogy csapatunkkal meg is néztük jól. Előtte pedig csónakáztunk egyet a Granadát körülölelő szigetek között, és láthattuk, miként él a nicaraguai elit. Még mindig nagyon jó a vulkánok földjén.

Solentiname, a keresztény kommunista művésztelep

Van néhány sziget a Nicaragua-tó közepén, ahol parasztok és halászok úgy döntöttek, festeni fognak. Azért ezt a hobbit választották, mert a Somoza-diktatúrának hála olvasni sajnos nem tanultak meg. A Solentiname-szigeteken jártunk.

El Castillo, Nicaragua utolsó csodája

Hosszú idő után tértem vissza a nicaraguai El Castillóba, ami kevésbé ugyan, mint Nicaragua más részei, de változik. Az egykori spanyol erőd és az azt körülölelő kisváros Nicaragua rejtett csodája, amit ma nem a turistahordák, hanem az olajpálma fenyeget. Most még zseniális hely, de nem marad így örökre.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.