Sokadszorra keresem fel az Iguazú-vízesést, ami bár Dél-Amerika egyik természeti csodája, mégsem tud lenyűgözni. A tömeg és az abból fakadó stressz ugyan nem csúfítja el a látványt, de az élményt letizedeli. Továbbra is a Salto Monday az, ami miatt szeretek a paraguayi-brazil-argentin hármas határra jönni.
Uruguayban 17 éve jártam utoljára. Annyi emlékem van róla, hogy már akkor borzalmasan drága volt, de legalább szörnyen unalmas. Jelentem, a helyzet változatlan, tényleg minden nyugat-európai árszínvonalon megy, de még így is sokkal élvezhetőbb, mint volt a dél-brazil partvidék. Jól esik a szemnek a tisztaság, a rendezettség és az, hogy nem érezni semmi veszélyt az utcákon sétálva. Uruguay nem lesz a kedvenc országom, de jó egy kicsit lelassulni a tavaszi melankóliában.
Dél felé folytatom az utamat tovább. Pelotas és Rio Grande városait keresem fel a brazil partvidéken, de nem látok mást, csak igénytelenséget és nyomort. Dél-Brazília nem véletlenül nincs fenn a turisták bakancsilstáján, mivel nincs itt más, csak a szublimált nagy semmi.
Majd húsz év dél-amerikai utazgatás után jutok el Sao Paulóba, Brazília és Dél-Amerika legnagyobb városába. Sok reményt az előzetes infók alapján nem fűzök hozzá, de Sao Paulónak még az igen alacsonyra tett lécet is sikerül levernie. Dél-Amerika tele van gazabbnál gázabb városokkal, de egyik sem olyan lepukkant lepratelep, mint Sao Paulo.
Égnek Amazónia esőerdői, ég a Föld tüdeje. Mindenhonnan ez folyik a csapból, úgy néz ki, a G7-ek is eköré az ügy köré szervezik a találkozójukat. A helyzet egyre kilátástalanabb, politikusok üzengetnek egymásnak, emberek hashtagelik szét a Facebookot elmormolva egy imát az esőerdőkért, de azok csak égnek, szakadatlanul égnek. Ahogy égett, és talán még mindig ég a tajga Szibériában. Vajon van megoldása az ügynek? A válasz egyértelműen az, hogy van. A kérdés azonban nem ez, hanem az, hogy lesz-e megoldása, mert ez már nem annyira egyértelmű.
Az Iguazú-vízesést legalább egyszer látni kell. Nekem nem ez az első alkalom, és a munkám miatt valószínűleg nem is az utolsó, hogy felkerestem a Brazília és Argentína határán fekvő vízesésrendszert, ami - ahogy korábban - most sem nyűgözött le. A turistaáradat a korábbiakhoz képest csak nőtt, a tömeg egyszerűen agyonvágja az élményt. Ráadásul ezúttal egyetlen nap alatt akartuk körbejárni a parkot, ami tulajdonképpen képtelenség.