Mirador Blog

Legfrissebb bejegyzések

Utazás a FARC fővárosába, San Vicentébe

Úgy utazunk a FARC egykori fővárosába, San Vicente de Caguánba, hogy tudjuk, az Unokatestvérek követik minden lépésünket. Végigutazni Caquetá gerillavidékén egy évvel a békekötés után nem tűnik veszélyesnek, de azért még izzik a levegő. A béke errefelé mást jelent, mint Bogotában; nem mindenki tartja olyan pozitívnak, sokkal inkább a nagypolitika pozőrködésének titulálják. Bár idegenül mozgunk egész nap, azért marad időnk egy kis kirándulásra egy aknamezőn.

Pörköltözés Florenciában

Florencia egy teljesen érdektelen város, mégis eltöltünk itt két éjszakát, mert meghívást kapunk Francisco házához egy jó kis pörköltözésre. Pedig mi csak petroglifeket akartunk nézni. A vacsora alatt megtudjuk, hogy San Vicente de Caguánban már akkor tudni fognak az érkezésünkről a gerillák, mikor épp csak kigurulunk Florencia buszpályaudvaráról. Remek!

Kolumbia legjobb pizzájáért egy Altamira nevű faluig kell utazni

Florencia felé érintünk pár turisták által ritkán látogatott kisvárost, az egyik ilyenben, Altamirában pedig rábukkanunk Kolumbia legjobb pizzájára. Az sok mindent elmond egy ország gasztronómiájáról, ha az ember egy faluvégi pizzériát talál a legjobbnak két hónap utazás után, nem? Amúgy Altamira kellemes meglepetés, San Agustín felé érdemes útba ejteni.

Egy picivel túl a világvégén

Végre leereszkedünk a hegyekből és beleszippantunk a trópusi esőerdők levegőjébe. Néhány éve a FARC-nak hála a Pasto-Mocoa utat külföldiként még képtelenség lett volna megtenni, de a béke után megnyílt a "sztráda" az utazók előtt. És de jó, hogy megnyílt. Ez a 80 kilométeres út kétségkívül az egyik legszebb Dél-Kolumbiában, bár ahová vezet, nem túl impozáns. Mocoa egy igazi koszfészek, amin a tavalyi sárlavina nem sokat segített, viszont a Fin del Mundótól és az Hornoyaco-vízeséstől elolvadtunk. Sokkal jobb itt, mint otthon.

Békés ellenségek

A Valle de Sibundoy, vagyis a Sibundoy-völgy igazi kulturális kalandnak indul. A már Putumayóhoz tartozó andoki medence két indiánközösségnek, az ingáknak és kamszáknak az otthona, akik úgy élnek egymás mellett békében, hogy más nyelvet beszélnek és nem tisztelik, hanem félik egymás isteneit. Bár idő hiányában nem sikerül velük közvetlenül megismerkednünk, kulturális különbségeik miatt látatlanban is beléjük szerettünk.

Pasto és a Cocha-lagúna

Amíg arra várunk, hogy megszáradjanak a ruháink, felfedezzük Pastót, ami nem igazán nyűgöz le minket. Nem úgy a Laguna de la Cocha, aminek nem csak legendája, de a környéke is mesés. Egy csepp Skandinávia kolumbiai módra.

Nariño hátsó útjain

Nariño egyetlen, turisták által is látogatott természeti látványossága az Azufral-vulkán krátertava, a Laguna Verde. Balszerencsénk van az időjárással, semmit nem látunk az állítólag meseszép tóból. Cserébe a Guaitara-kanyonnal vigasztalódunk, ami bár nem olyan szép, mint volt a Juanambú vagy a Rio Mayo, mégis elrabolja a szívünket. Lassan kipipáljuk Észak-Nariño minden szegletét.

Vulkán helyett egy újabb kanyon

A Doña Juana-vulkánt az időjárás miatt nem tudtuk megmászni, de így sem csalódtunk, mert végigjártuk a Juanambú-kanyont, ami pár éven belül egész biztosan felkerül majd a hátizsákosok térképére. A fotók, azt hiszem, önmagukért beszélnek. Nehéz lesz elhagyni Nariñót.

A Rio Mayo kanyonja

Nem hittük volna, hogy a Tajumbina-vízesést túl lehet szárnyalni szépségben, de a Rio Mayo kanyonja simán túltett rajta. Csodálatos, egész napos gyalogtúrát tettünk Nariño egyik titkolt csodájánál, közben meseszép veredákat láttunk, kedves emberekkel találkoztunk és megismertünk egy tradicionális dél-kolumbiai játékot, a chazát.

Tajumbina

Nariñóba kezdünk végképp beleszerelmesedni. Csodaszép falvakhoz, végtelen mákföldekhez és egy lélegzetelállító vízeséshez van szerencsénk, csak a San Pablo környéki látnivalókba tört bele a bicskánk. Az itt élők nem értik, miért nem látogat el Kolumbia ezen szegletébe több turista, és az igazat megvallva mi sem nagyon értjük. Nariñóból könnyen válhatna hátizsákos paradicsom, csak bátrabb utazókra lenne szükség.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.