Hat hét nagy idő, újra meg kell tanulnunk együtt utazni Barangóval. Ehhez tökéletes terep Villa de Leyva környéke, ahol kevésbé ismert természeti képződményeket keresünk fel. A La Periquera vízesései nem hagynak bennünk mély nyomot, de a Cueva El Hayalhoz bármikor szívesen visszatérnék.
Hat hét egyedül egy másfél évessel odahaza sem volna egyszerű, hát még a messzi Kolumbiában - mondaná minden józan gondolkodású ember. Nem állítom, hogy nem tartottam én is az előttünk álló időszaktól, de aztán minden jóra fordult. Kolumbia most is jól vizsgázott, csak a skorpiókat feledném.
A Nariñóban tett kitérőnk után visszatérünk Kolumbia turistösvényére. Popayánnal ismerkedünk, ami amellett, hogy Cartagena mellett az ország második legszebb városa, egyetemi központ is. A fehérre mázolt gyarmati épületek nem csak ránk, az itt élőkre is jó hatással vannak. Nem véletlen, hogy a város számtalan művészt és politikust, köztük elnököket ajándékozott Kolumbiának. Jöjjön hát egy képes blog Popayánról, a fehér városról.
Túl vagyunk utazásunk csúcsélményén. A Rio Mayo kanyonjában tett gyalogtúránk a leglátványosabb kirándulásunk lett, mely során nem csak a táj, de a völgyben élők is elvarázsoltak minket. Hihetetlen, hogy tíz éve itt még egymást mészárolta gerilla, paramilitáris, katona és máktermesztő, ma pedig békében andaloghatunk a kanyon ösvényein. Remélem, sokszor járhatom még végig ezt a nagyszerű vidéket.
Nariñót a turisták csak akkor érintik, ha Kolumbiából Ecuador felé utaznak tovább. A többség meg sem áll ebben a megyében, pedig az egyik legszebb az egész országban. A csapattal először a Cocha-lagúnát ejtjük útba, majd Túquerresből próbálunk felmászni az Azufral-vulkánra, amire sajnos nem jutunk fel, mert a krumplitermesztők háborút vívnak a nemzeti parkkal. Cserébe tengerimalacot, valamint llapingachót eszünk és élvezzük a Kolumbia más részeitől teljesen eltérő Nariñót.
Utazásunk újabb állomása a Putumayo esőerdőiben megbújó Fin del Mundo, vagyis Világvége ökopark. Sok minden változott a 2017-es látogatásunk óta, de a vízesések pont ugyanolyan mesések, mint akkor. Az idő és a kaja lehetett volna jobb, de így is csodálatos két napot töltöttünk az erdő mélyén.