Két nap masszív utazás után végre megállunk egy kicsit. Két éjszakát töltünk el Monguíban, Kolumbia talán legszebb falujában. Persze nem tétlenkedünk, mert Monguí környékén rengeteg a látnivaló. Ezek közül is kiemelkedik az Ocetá, amit sokan az ország leglátványosabb paramovidékének tartanak. Mivel nem jártam még Kolumbia minden paramóján, ezért ezt így nem merném kijelenteni, de az biztos, hogy a csapat számára életre szóló emlék marad.
Hosszú, egész napos utazást teszünk Monguíba, de egyáltalán nem unatkozunk. Érintünk néhány meseszép falut, majd körbeutazzuk a muiszkák szent tavát, a Tota-lagúnát. Errefelé a pandémia újra érezteti hatását, de azért így is élmény Iza, Cuitiva és persze a Playa Blanca. Holnap irány az Ocetá paramo!
Covidosan nem akkora buli az utazás, de szerencsére kezdem magam jobban érezni, így az elmúlt napok fáradt lődörgése után végre van kedvem túrázni. A Guatavita-lagúna után a Sueva-vízesést is megmutattam a csapatnak, de a legfelemelőbb az, hogy Bogotá agglomerációját magunk mögött hagyva a pandémiás nyomás is elillanni látszik. Lassan az egész csapat felszabadultá válik, és ettől mintha az én covidom is megfutamodna.
A pandémia okozta zavarban néhány óránként újra kell tervezzem az utazásunkat. Már maga a Chingaza Nemzeti Park is újonnan beiktatott program lett volna, de azt is ki kell hagyjuk. Így kerülünk a Zoque Természetvédelmi Terület paramójára, ahol megismerkedünk annak tipikus növényeivel. Minden jó lenne, ha nem küzdenék coviddal.
Egy év után újra útra kelek. Kemény időszak van mögöttem, a pandémia során az ember sok mindent átértékel maga körül. A cél Kolumbia, az az ország, ahol reményeim szerint nincs mindenki úgy megőrülve a járványtól, mint Magyarországon. Bár Kolumbiában sincs minden rendben, egy valami kijelenthető: a józan ész errefelé képes győzedelmeskedni a pánik felett. Talán pont ez segít átvészelni a covidot, amit úgy néz ki, mindenféle teszt és ellenőrzés ellenére sikerült kicipelnem magammal.
2021/22 mérföldkő lehet nem csak Dél-Amerika, de a mi életünkben is. Nem azért, mert talán véget ér a járvány, hanem azért, mert a pandémia alatt Kína leosztotta a világgazdaság lapjait. És amíg nekünk az oltásmániánk közepette észrevétlenül csupa kis lapot csúsztatott, addig az ütőkártyákat megtartotta magának, illetve arra használta fel, hogy Dél-Amerika nyersanyagban gazdag országainak politikáját és gazdaságát a saját képére formálja. 2019 fordulópont volt az életünkben. Mi átlagemberek ezt a koronavírus miatt gondoljuk így, pedig nagyon úgy fest, ez csupán egy eszköz a nagypolitika kezében arra, hogy átpozicionálja a gazdaságot. Egy éven belül eljöhet az a világ, amikor az életed minden mozzanata attól függ majd, Kína éppen mit gondol rólad. Isten hozott a lítiumközpontú világban!