Dél-Amerika fővárosai közül nem sok nevezhető élhetőnek, ezek közül Georgetown sem kivétel. A karibi hangulatú város mára egy identitását vesztett minipolisz, ahol senki nem figyel a történelmi értékekre, csak helyezkedik, hogy a nagy olajbumm idején majd jó pozícióból indulhasson. Mondhatnánk: semmi más nem történik, csak ugyanaz, mint az elmúlt négyszáz évben bármikor.
Nem trópusi viharban volt részem, hanem egy furcsa, kellemetlen utazásban két meleg fickóval, akik azon veszekedtek, melyikükkel töltsem az éjszakát. Nyilván egyiknek sem volt esélye, de az ilyen élmények után elgondolkodtat, hogy a meleg társadalomnak vajon van-e bármi alapja felszólalni a homofóbiával szemben. Nem gyűlölöm a melegeket, de most pár hétig egy se jöjjön velem szembe.
Ha az ember Trinidad és Tobagóra vágyik, jobb, ha betart néhány játékszabályt. Ilyen például az, hogy nem próbál az országba belépni terep színű ruhában, illetve nem akar 5000 dollárnál több készpénzt magánál tartani. Mindkettőért megbüntethetik az embert, nem is kicsit. Tanuljatok a hülyeségemből!
Guatemalában az ember lépten-nyomon a múlt emlékeibe botlik. Mindegy, hogy Petén esőerdőit, a csendes-óceáni partvidéket vagy a vulkánokat járja, valamilyen maja romváros biztos az útjába kerül, még akkor sem menekül előlük, ha épp Guatemalaváros utcáit rója. A főváros nyugati részén, a Zona 7 peremén fekszik Kaminaljuyú, egy néhány, bozóttal borított bucka, amire még egy laikus se mondaná rá azonnal, hogy azok maja templomokat rejtenek. Tény, Kaminaljuyú messze van a látványostól, ettől függetlenül hihetetlenül izgalmas romváros.
Égnek Amazónia esőerdői, ég a Föld tüdeje. Mindenhonnan ez folyik a csapból, úgy néz ki, a G7-ek is eköré az ügy köré szervezik a találkozójukat. A helyzet egyre kilátástalanabb, politikusok üzengetnek egymásnak, emberek hashtagelik szét a Facebookot elmormolva egy imát az esőerdőkért, de azok csak égnek, szakadatlanul égnek. Ahogy égett, és talán még mindig ég a tajga Szibériában. Vajon van megoldása az ügynek? A válasz egyértelműen az, hogy van. A kérdés azonban nem ez, hanem az, hogy lesz-e megoldása, mert ez már nem annyira egyértelmű.
Mindenhol azt olvasni, hogy Guatemalavárost turistaként nagy ívben el kell kerülni. Az elmúlt 13 évben néha ugyan megszálltam itt, de a várost teljes egészében átfogó sétát én sem tettem soha, egészen mostanáig. És tudjátok mit?! Guatemalaváros nem is annyira gáz, mint amilyennek mondják. Ahogy az ország fejlődik, úgy a város is modernizálódik, egyre több a jó hely, és egyre kevesebb a no-go zóna. Kellemesen csalódtam Guatemalavárosban.
Útban Guatemalavárosba érintek néhány helyszínt, amikről érkezésem előtt még én sem hallottam soha. Szembejön velem egy újabb krátertó, a Laguna del Hoyo, majd a Jalapa környéki Tatasiriré vízesésekkel ismerkedem. Nem állítom, hogy az ország highlightjai lennének, de ettől függetlenül érdemes volt ebbe az irányba kanyarodnom.
Van egy hegy Guatemalában, ami a maják egyik legértékesebb kövének, az obszidiánnak a forrása. Véletlenül tévedek az Ixtepeque-vulkánra, amit megmásznom nem sikerül, viszont életemben először gyalogolhatok egy obszidiánmezőn, amiről utóbb megtudom, hogy a legnagyobb egész Közép-Amerikában. Ezen kívül ellátogatok az Obrajuelo-lagúnához, ami Délkelet-Guatemala egyik legjobb madarász helye.
Átérve Guatemalába annak ritkán látogatott, száraz erdős régióját keresem fel, ahol egymást érik a senki által nem mászott tűzhányók. Ezek közül az egyik legizgalmasabb az Ipala, aminek krátertava 1600 méteren található, ezzel ez az egyetlen pontja a megyének, ahol az ember nem fő meg a saját levében. A száraz évszak közepe van, így a völgyek mélyén napközben nem ritka a 40-42 fok, amiben ugyan kegyetlen a hegymászás, mégis jobb fent, mint lent.
Metapán El Salvador legszebb városa. Mégsem erről híres, hanem arról, hogy a salvadori rekordbajnok csapat stadionját a főtérre építették, aminek bejáratát naplementekor az ország legszebb lányai állják el. Állítólag a Montecristo Nemzeti Park is csodaszép, de erről a helyi szabályok miatt sajnos nem tudok meggyőződni. Cserébe bolyongok egyet a Metapán környéki tanyavilágban, majd gyalog vágok neki a guatemalai határnak.