San Gil és környékéről már született bejegyzés, ezért ezúttal csak képes bloggal jelentkezem. Baricharából a Királyok ösvényén át jutunk el Guanéba, majd ellátogatunk a Juan Curí-vízeséshez is, hogy teljes legyen a kör. A válogatás a 2018-as Kolumbia túráink képanyagából született. Jó szórakozást hozzá!
Kezdődik az Észak-Kolumbia túrám egy Mirador-csapattal, de előtte még van pár napom Bucaramangában és annak környékén. Kolumbia kilencedik legnagyobb városa nem nyeri el a tetszésemet, Girón viszont nagyon. A Chicamocha-kanyon azonban egyértelmű csalódás. A nemzeti park egyszerűen nincsen jó helyen.
A vidéki Curacao sokkal látványosabb és izgalmasabb a fővárosnál. A Christoffelparkhoz nem fűztem sok reményt, végül kellemesen csalódtam. A Grote Knip és a Santa Martha-öböl elvarázsoltak, de Sint Willibrordus flamingói is megérték a kiruccanást. Nem rossz hely ez a Curacao.
Curacao nem volt tervben, de egy repülőjegynek hála három napot töltök a szigeten. Nem bánom, mert még nem jártam itt, bár egy kicsit tartok a Holland Antillák áraitól. Pozitívan csalódok. Curacao sokkal olcsóbb Trinidad és Tobagónál, ráadásul annál rendezettebb és tisztább. A Világörökség részét képező Willemstad azonban nem nyeri el tetszésemet.
Trinidad legszebb partszakaszán, a Paria-öbölben túráztunk. Érthetetlen, hogy miért nem jár ide több külföldi?! Egyértelműen ez a sziget highlightja, kevés jobb egynapos gyalogtúra van nála a Karib-szigeteken. Ráadásul Blanchisseuse is hihetetlenül kedves hely. A nap egyetlen negatívuma, hogy csuklótöréssel végződött. Ezt leszámítva tökéletes volt minden.
Dél-Trinidad nehezen nevezhető a turisták kedvenc célállomásának, amit egyrészt értek, másrészt viszont nem. Az infrastruktúra hiánya miatt jogosan kerülik az utazók, azt viszont fel nem foghatom, hogy a trinidadi kormány miért nem karolja fel egy kicsit ezt a vidéket. A Columbus Bay egy tök jó strand lehetne, az Icacos-mocsár hihetetlenül látványos és a Banwari Trace is többre hivatott. Ha tehetitek, utazzatok erre is.
Trinidad szigete két dologról nevezetes. Az egyik a Caroni-folyó mocsárvidékén élő íbisz-populáció, a másik a Föld legnagyobb természetes kátránytava. Ebben a sorrendben kerestük fel a helyszíneket, és nem csalódtunk. Trinidad végre a szép arcát mutatja.
A Kaieteur-vízesés nem csak Guyana, de az egész dél-amerikai kontinens egyik legnagyszerűbb természeti csodája. Az időjárás kicsit ránk ijeszt, de végül fantasztikus látványban van részünk. Álmodni sem lehetne szebbet ennél a vízesésnél, így méltán vált a Guyanák túránk abszolút highlightjává.
Suriname egyik highlightja a Suriname-folyó környéki maroon falvak felkeresése. Hiába ez az ország egyik leginkább ajánlott kalandja, minimális számú turista utazik el az ország szívébe, pedig abszolút megéri. Az egyetlen dolog, amire érdemes odafigyelni, hogy az ember kivel megy be az erdőbe. Nekünk ezúttal nem volt szerencsénk a kötelezően mellénk állított helyi vezetővel, de ettől még a maroon falvak nyugalma magával ragadott minket. Jó hely ez a Suriname...
Suriname-ban tett utazásunk első állomása a Brownsberg Nemzeti Park, amit annak ellenére kevesen látogatnak, hogy az ország egyik legkönyebben elérhető parkja. Ennek köszönhetően azonban rengeteg az állat, de az igazi élményt a rovarvilág jelenti. Suriname már most sokkal izgalmasabb, mint volt Francia Guyana.