Legfrissebb bejegyzések

Egy csepp Ázsia

Egy csepp Ázsia

Dél-Amerikában sok az ázsiai. Peruban a japánok, Panamában a kínaiak, Trinidad szigetén az indiaiak vannak rengetegen. Laoszi hmongokkal azonban csak Francia Guyanában találkozhat az ember, akiket azért telepítettek le az esőerdők mélyén, hogy betörjék a trópusi földeket. Sikerült nekik, ezért nagy tiszteletnek örvendenek országszerte. Cacao falujában jártunk.

Lajhárok, kajmánok és Dél-Amerika legjobb állatkertje

Lajhárok, kajmánok és Dél-Amerika legjobb állatkertje

Francia Guyanában nem egyszerű a közlekedés. Vért izzadok, mire sikerül kisbuszt intéznem a Mirador-csapatnak, közben az ország egyetlen szervezője átver, így módosítanom kell a programunkon. Ettől függetlenül az elmúlt három nap jól sikerült, mert láttunk lajhárokat és kajmánokat, valamint sétáltunk egyet Dél-Amerika legjobb állatkertjében is. Ha Francia Guyana fővárosa nem is a leglátványosabb dél-amerikai desztináció, azért pár napot el lehet tölteni a környékén.

Francia Guyanában is élnek magyarok

Francia Guyanában is élnek magyarok

Cayenne-nél van látványosabb és izgalmasabb főváros Dél-Amerikában, de drágább nem nagyon. A magyar fejjel felfoghatatlan árak ellenére Francia Guyana fővárosa élhető és szerethető hely. Tudja ezt néhány itt élő magyar is, akik között van vendéglátó és reggae zenész is. Miért választották lakhelyüknek pont Francia Guyanát? Erre a kérdésre pontosan ugyanazt válaszolják, mint általában minden itt letelepedett bevándorló: nem ők választották Francia Guyanát, Francia Guyana választotta őket.

Ez lenne az Európai Unió legdrágább desztinációja?

Ez lenne az Európai Unió legdrágább desztinációja?

Francia Guyanát a hátizsákos turisták nem csak azért kerülik, mert távol esik a kontinens nagy látnivalóitól, hanem azért is, mert megfizethetetlenül drága. Persze jól is lehet itt keresni, ha olyan végzettséged van, amire az országban szükség van, de ettől még fáj kiadni tíz eurót egy három decis sörért és majdnem ugyanennyit egy kiló banánért. Nem itt fogom megspórolni az első Mercedesem árát.

Paramaribo

Paramaribo

A dél-amerikai fővárosok közül sok szerethető, de szépnek a többségük nem mondható. Egy kivétellel. Ez az egy pedig nem más, mint Paramaribo, Suriname fővárosa, ami nem csak a szemnek tetszetős, de élhető is. Holland karibi stílusú házaival, fából épített templomaival, belvárosi bárjaival akár a hátizsákos utazók Mekkája is lehetne, mégsem az. Paramaribo hiába Világörökség, a turisták elkerülik, ami hatalmas hiba. Képes beszámoló Dél-Amerika legszebb fővárosáról.

Wan Pipel, a tolerancia diktatúrája

Wan Pipel, a tolerancia diktatúrája

Suriname történelme szorosan összefonódik Guyana történelmével, az utóbbi pár évtizedben azonban elválni látszik a két ország útja. Amíg Guyanában napi szinten problémát okoz az indiai-fekete ellentét, addig Suriname-ban a két népcsoport békében éli hétköznapjait. Sőt, Paramaribóban olyan magasan van a toleranciaküszöb, hogy a mecset és a zsinagóga telekszomszédok, a kínai kifőzdében együtt étkezik rabbi és imám. Suriname a wan pipel, vagyis az egy emberek országa, amit a háttérből lassan 40 éve egy katonai diktátor irányít.

A Föld legrasszistább országa

A Föld legrasszistább országa

Vannak, akik azt mondják, Guyana a Föld legrasszistább országa. Hogy az-e, nem tudom, de sok guyanai gondolja úgy, hogy a faji ellentéteken alapuló modern kori rabszolgaság máig fojtogató az országában. Hogy honnan az indiai-fekete ellentét és mit jelent ez az ott élőknek, arról Marcus mesél nekem, akivel együtt utazom Georgetownból Paramaribóba.

Georgetown, az identitását vesztett város

Georgetown, az identitását vesztett város

Dél-Amerika fővárosai közül nem sok nevezhető élhetőnek, ezek közül Georgetown sem kivétel. A karibi hangulatú város mára egy identitását vesztett minipolisz, ahol senki nem figyel a történelmi értékekre, csak helyezkedik, hogy a nagy olajbumm idején majd jó pozícióból indulhasson. Mondhatnánk: semmi más nem történik, csak ugyanaz, mint az elmúlt négyszáz évben bármikor.

Összezárva két meleggel Trinidadon

Összezárva két meleggel Trinidadon

Nem trópusi viharban volt részem, hanem egy furcsa, kellemetlen utazásban két meleg fickóval, akik azon veszekedtek, melyikükkel töltsem az éjszakát. Nyilván egyiknek sem volt esélye, de az ilyen élmények után elgondolkodtat, hogy a meleg társadalomnak vajon van-e bármi alapja felszólalni a homofóbiával szemben. Nem gyűlölöm a melegeket, de most pár hétig egy se jöjjön velem szembe.

Isten hozott Trinidadon!

Isten hozott Trinidadon!

Ha az ember Trinidad és Tobagóra vágyik, jobb, ha betart néhány játékszabályt. Ilyen például az, hogy nem próbál az országba belépni terep színű ruhában, illetve nem akar 5000 dollárnál több készpénzt magánál tartani. Mindkettőért megbüntethetik az embert, nem is kicsit. Tanuljatok a hülyeségemből!