Venezuela

Az Angel-vízesés még mindig csodálatos (képes blog)

Ki ne vágyna arra, hogy egyszer megpillantsa a Föld legmagasabb vízesését, az Angelt? Nekem ez már számtalanszor sikerült, de soha nem láttam annyira tisztának, mint most. Víz ugyan nem sok volt benne, ahogy a folyóban sem, de megérte a majd hat órán át tartó csónaktolás, mert lélegzetelállító látványban volt részünk. A Canaimába vezető kisrepülőzés Wonkénből pedig maga a mennyország.

Gyalogtúra Dél-Amerika legszebb vidékén (képes blog)

A Roraima után általában mindenki azt gondolja, hogy nincsen nála szebb, de csak addig, amíg nem sétál el Yunekből az Aparurén-vízesésig. Ez a négy, olykor - mint a mi esetünkben most - három napos túra mindenek felett áll, semmihez nem fogható látvánnyal várja az utazót. Egyértelműen ez a kontinens legcsodálatosabb gyalogtúrája, mégsem jár erre a Mirador-csapatokon kívül a kutya se. ÉS azt hiszem, így van ez jól.

Alternatív utakon a Chimanta táblahegyeihez

Maduro beiktatásának köszönhetően a tavalyi túránál is komplikáltabbá válik a Yunekbe tervezett utazásunk. Repülő hiányában terepjáróval utazunk Wonkénig, ahová pemón barátaim egy olyan pici ladikkal érkeznek, hogy abba nem férünk bele. Több fordulóval, erdőben megaludva futunk be Venezuela talán legszebb fekvésű településére, Yunekbe. Kalandos két napon vagyunk túl.

A Roraima még mindig meseszép (képes blog)

Bár rengetegszer írtam már a Roraimáról, ezzel a táblaheggyel képtelenség betelni. Egy teljes hetet töltöttünk a Föld talán legizgalmasabb monolitján extrém jó időjárás mellett és fantasztikus dolgokat láttunk. A venezuelai tepuiknál egyszerűen nincsen szebb.

Los Castillos erődje és az Aponwao-vízesés

Venezuelában soha semmi nem úgy történik, ahogy az ember eltervezi. Nem tudok gépet intézni a csapatomnak Santa Elenába, így kénytelenek vagyunk autóval a Gran Sabanára utazni. Ennek köszönhetően azonban eljutunk a szavanna legnagyobb zuhatagához, az Aponwao-vízeséshez. Előtte azonban még pótlok egy régi hiányosságot és ellátogatok Los Castillos erődrendszeréhez.

Colonia Tovar és a venezuelai német romantika

Az évet Venezuelában zárom, azon belül is abban a Colonia Tovarban, ahová valamilyen okból kifolyólag ez idáig nem sikerült eljutnom. A német telepesek által alapított városka egy élhető skanzen, ahová a venezuelai kirándulók az európai romantika, a sült kolbász és a fresa con crema miatt érkeznek. Nem rossz hely, de így, ünnepek táján azért egy kicsit zsúfolt. Ettől függetlenül, ha valaha egyszer Caracasba sodor a sors, ide mindenképp látogass el.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.