Mirador Blog

Ahol megérint a mágikus realizmus

Mompóx városkája észak-kolumbiai utazásunk egyik legszebb emléke. Eléggé kiesik a turisták látóköréből ahhoz, hogy az ember átérezze a ma már Kolumbiában is oly ritka mágikus realizmust, ami áthatja Márquez Száz év magány című művét. Ja, ha itt jársz, mindenképp látogass el a Ciénaga de Pijiñóhoz, mert zseniális az élővilága.

A San Bernardo-szigetek

Kolumbia karibi partvidéke eddig nem lopta be magát a szívünkbe. Sem Capurganá környéke, sem Necoclí, sem pedig Arboletes nem nyerte el a tetszésünket, így kicsit félve közelítettünk a San Bernardo-szigetek felé. Tolú csalódás, Isla Múcura is felejtős, de Tintipán szigete bejött. Ettől függetlenül Kolumbiába nem a Karib-tenger miatt fogunk visszatérni.

Lorica és a Rio Sinú mocsarai

Kolumbia karibi partvidéke eddig nem hozta azt, amit vártunk tőle. Loricába érve azonban végre kapunk valamit, egy olyan csodát, amire abszolút nem számítottunk. A városka is megér egy sétát, de a közeli Ciénaga El Bañótól leesik az állunk; a Los Llanos óta nem láttam ennyi állatot. A Cotocá környéki mocsárvidék egy igazi paradicsom azoknak, akik szeretik a madarakat. Mi pedig szeretjük. Aki teheti, ide mindenképp látogasson el.

Soha többé nem megyek iszapvulkán közelébe!

Capurganá nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, éppen ezért elvárások nélkül utazunk Necoclíba, majd Arboletesbe. Sajnos a két város nem kényeztet el minket, de egy valamit legalább megtanulok: soha többé nem megyek iszapvulkán közelébe!

Az illegális bevándorlás tökreteszi Kolumbia egyik legszebb partvidékét

Megérkezünk végre a Karib-tenger partjára, de nincs sok köszönet benne. Turbo talán Kolumbia legocsmányabb városa, az amúgy szép fekvésű Capurganát pedig elárasztották az illegális bevándorlók, akiket civil szervezeteken keresztül kihasználnak a kartelek; afrikai és ázsiai menekültek százai papucsban csoszogva viszik a kokaint Panamába egy jobb élet reményében. Sapzurro és a panamai La Miel azért elnyeri a tetszésünket, de Kolumbia egyik legszebb partszakaszáról ambivalens érzésekkel távozunk.

Mutatá meseszép folyói és egy halom kígyó

Hosszú az út a Karib-tengerhez, így több megállót is beiktatunk. Marinilla és Cañasgordas felejthetők, Mutatá azonban belopja magát a szívünkbe. Az Antioquia és Choco határán csörgedező folyók és vízesések zseniálisak, csak egy kicsit sok az erdőben a kígyó.

San Rafael és San Carlos mesevilága

Sem San Rafael, sem pedig San Carlos nem szerepel egyetlen Kolumbiába érkező turista bakancslistáján, pedig megéri erre kanyarodni Guatapé után. Sok szép dolgot láttunk az elmúlt napokban: vízeséseket, kristálytiszta folyókat és csodaszép graffitiket. Újabb példa arra, miért kell a klasszikus látnivalók helyett a senki által nem látogatott településeket felkeresni Kolumbiában.

Guatapé nem nyűgözött le

Ha valaki Antioquiában jár, kötelező megnéznie Guatapét. Én két körben teszem ezt most meg, először a csapattal, utána pedig a családommal. Az első látogatást az eső elveri, a második azonban sok érdekességet tartogat nem csak a családom, de az én számomra is. Ettől függetlenül Guatapé továbbra sem a kedvenc kolumbiai kisvárosom. Nekem túl giccses, a tömeg pedig rettentő zavaró.

Gyerekekkel is mesebeli ország Kolumbia

San Jerónimo. Így hívjak azt a kolumbiai falut, ami abban a hat hétben lesz az otthonunk, amíg Endre túrát vezetett Panamában és Kolumbiában. Korábban nem ismertem a parányi települést és az azt körülvevő hatalmas hegyek nyújtotta lehetőségeket, de a megérzéseim azt mondatták velem, hogy jó lesz itt a gyerekekkel. Aztán a kezdeti intuícióim felett az aggodalmaskodó anyai érzés kezd úrrá lenni; két kicsi gyerekkel leszek itt, és San Jerónimoról nem tudok semmit. Szerencsére az aggályaimat hamar szertefoszlatja a falu és az itt élő emberek. Csodás hat hetünk volt itt Barangóval, Zaránddal és Katával.

El Valle és az Utría Nemzeti Park

Bahia Solano egyre népszerűbb desztináció a Kolumbiába utazó hátizsákosok körében, még ha nem is olcsó az elérése. Három csodás napot töltünk El Valléban, ahol végre nem esik az eső, bár hivatalosan ez a partvidék a Föld legcsapadékosabb zónája. Kirándulunk az Utría Nemzeti Parkban, vegyülünk a feketékkel a faluban, élvezzük a Csendes-óceán hullámait. Bahia Solano tökéletes befejezése a háromhetes nyugat-kolumbiai körutazásunknak.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.