Mirador Blog

Tegucigalpa nem varázsolja el az embert

Bár nem terveztem három napot Tegucigalpában tölteni, a csapatom csomagjainak elmaradása okán a hondurasi főváros rabja lettem. Nem mondanám, hogy szeretem ezt a várost, sőt! Tegucigalpa kimondottan kellemetlen hely, s bár van pár vállalható látnivalója, a közbiztonság hiánya rányomja a bélyegét a közhangulatra. Ezzel szemben Comayaguába beleszerettem, oda biztos, hogy visszatérek még.

Covid- és migránsőrület a nicaraguai határon

A csapatom érkezése előtt el kell juttassam a családomat Nicaragua fővárosába, Managuába, de ez nem olyan egyszerű, mint az ember gondolná. Nicaragua sajnos a pandémia óta sem igazán nyitotta ki a kapuit; csak oltott turistákat enged be, de ami sokkal idegesítőbb, hogy a másfél éves gyerekünktől is oltási papírokat követel. Rengeteg pénzünkbe és sok idegeskedésbe került, de átléptük azt a határt, ahol sokkal rosszabb legális beutazónak lenni, mint illegális bevándorlónak.

Dél-Hondurast megfojtják az illegális bevándorlók

A jövő héten rajtoló Moszkító-part túrám miatt Olancho hegyein átkelve Palestina Patucába utazunk, ahol tíz éve nem jártam. Miután sikerül pipantét intéznem, Danlí felé vesszük az irányt, ahol áldatlan állapotok uralkodnak az illegális bevándorlók miatt. Körbejárjuk a környező kávéföldeket, látogatást teszünk a Santa Emilia haciendán, de az igazat megvallva, jobb lenne már Nicaraguában lenni.

Közép-Honduras nehezen nyűgözi le a turistát

Honduras kevésbé látványos vidékén utazunk, a Rio Grande és a Rio Guayape szárazerdőkkel borított völgyében. Sem Juticalpa, sem Catacamas, sem pedig Dulce Nombre de Culmí nem lett a kedvenc városunk, de ha másért nem, a Talgua-barlangért érdemes volt erre kanyarodni. No meg persze azért, mert kapok tippeket arra vonatkozóan, hogy lehet eljutni Ciudad Blancába, a Majomisten városába.

Hurrikánra várva Trujillóban

Ezúttal Trujillo és környékét járnánk végig, csak nem számolunk a Lisa-hurrikánnal, valamint azzal, hogy a pandémia alatt Hondurasban beszakadt a turizmus és máig nem éledt újra. Kár érte, mert Trujillo tök jó hely lehetne, mondjuk kéne hozzá pár normális szálló.

Honduras partvidéke belefullad a műanyagba, de a gyerekeink élvezik

Telába utazunk, hogy felkeressük a hondurasi partvidék egyik legismertebb látványosságát, a Punta Sal Nemzeti Parkot, ahol szembejön velünk korunk egyik legégetőbb problémája, a műanyagszennyezés. A fehér homokot mára felváltotta a mikroműanyag, a hínárt az orvosi maszk, a sziklákat pedig a háztartási gépek. Közép-Amerika országai lassan belefulladnak a mocsokba, ami ellen úgy néz ki, tehetetlenek vagyunk.

Omoa és Honduras legnagyobb erődje

Azt reméljük, Honduras olcsóbb lesz Guatemalánál, de sajnos ebben az országban is elharapódzott az infláció. Bár azért indultunk idejekorán útnak, hogy megússzuk az európai rezsiőrületet, itt az otthoninál is komolyabb árrobbanás elszenvedői vagyunk. Ettől függetlenül próbáljuk magunkat jól érezni az első Hondurasban töltött napokon. A világörökség részét képező omoai San Fernando-erőd például teljesen elvarázsol minket.

A guatemalai infláció és Eri rabosítása a hondurasi határon

Honduras felé vesszük az irányt, de előtte még megpihenünk Floresben, valamint banánszállító hajókat bámulunk Puerto Barrios kikötőjében. Közben nem tudjuk megemészteni, hogy Guatemala árai már nem a mi pénztárcánkhoz vannak igazítva. Az útiköltség duplája az otthoninak, de a szállás és az étel is piszok drága lett az országban. Aztán kis híján rabosítják Erit a hondurasi határon, de szerencsére időben rájönnek a migrációnál, hogy a párom nem illegális bevándorló.

Jó utat, Chemo!

Hét év után először látogatunk a guatemalai San Andrésbe. Anno itt kezdtem latin-amerikai "pályafutásomat", mint önkéntes, és a fogadó családommal azóta is remek a kapcsolatom. Régóta szerették volna megismerni a fiaimat, és a hírre, hogy érkezünk, összecsődítették az egész családot. Aztán az egyik testvérem halála mindent felülírt. Szomorú történet egy igaz barát elvesztéséről, aki megvárta, hogy halála előtt még találkozzam vele. Jó utat, Chemo!

La Joyanca, a rejtélyes maja város

Az a jó Peténben, hogy az ember bármerre megy, belebotlik egy maja romvárosba. Ezúttal La Joyanca volt terítéken, ami bár nem a legszebb régészeti feltárás Guatemalában, máig fejtörést okoz a történészeknek. Hogy lehet az, hogy egy ennyire apró települést nem hódított meg sem El Perú, sem Tikal, sem pedig Palenque? A bejegyzésből nem fog kiderülni, de az igen, hogy motorral esőerdőt járni nem annyira vicces.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.